HOLNAP

A tegnap végleg messze szállt,
magával vitte önmagát.
Hiába őriznéd, ami volt,
a múlt kapuja már bezáródott.

Hány szó maradt még odabent,
mit kimondani nem mertünk?
Hány ölelésre nem jutott idő,
hány búcsú lett kimondatlanul késő?

Azt hisszük, ráérünk még,
hogy vár reánk egy újabb év.
De fogy a perc, és fogy a nap,
s az élet észrevétlen elszalad.

Az élet nem áll meg miattunk,
nem várja meg, míg észbe kapunk.
A perc, ha egyszer elszaladt,
örökre néma múlt marad.

Ki mondta meg, hogy a nap felkel,
hogy új reményre ébredsz reggel?
Ki adta biztosan rá szavát,
hogy megérjük a holnap hajnalát?

Ne a sírnál mondd, hogy szeretted,
Ha életében elfeledted.
Ne akkor hulljon könnyed érte,
Mikor már nem jut el a lelke mélyére.

A tegnap elmúlt.
A mának mindjárt vége.
A holnap eljöttét senki nem ígérte!

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

Állatmentés

Nem hős az, ki megment egy életet, csak érzi szívében az értéket. Nem dicsőségért nyúl a bajbajutott után, csak ember marad a baj fokán. Egy állat élete nem kisebb, mint

Hit és valóság

A hit csak fejünkben ragyog, és valljuk, úgy létezik a hit, hogy nem is látjuk. A valóság viszont nem kér hitet, se szót, csak türelmet, s még nyitottabb valót. A

Mazochista aki …

Az ember oly sok mindentől retteg, fél, de van, ki vágyott fájdalomból él. Ha rossz másnak, az neki jó, mert úgy kívánja, a szenvedést örömként lobbantja lángra. A fájdalomhoz vágya

Vessző és pont

A vessző folytatás, remény és vágy, ha van még mit mondani, nyitott az ágy. De pont kell, ha elfáradsz, ha vége a dalnak, hogy teret hagyj végül az új szavaknak.

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x