Harmatcsepp

A harmatcsepp apró, mégis egész,
benne a világ kerek és mesés.
Tükör, mely visszaad egy darab eget,
és megszépíti a legegyszerűbbet.

Minden reggel újra születik,
és minden reggel el is veszlik.
Mégsem szegényebb soha a táj,
mert a szépség nem fogy, csak továbbáll.

Ha ránézek, az idő megpihen,
a perc kisimul, s lassúbb lesz velem.
Egy cseppnyi fény tanítja a szemet,
hogy a kicsiny is hordhat végtelent.

A rét frissebb, a szíved könnyebb,
mert láttál valamit, ami nem kér többet.
Egy cseppnyi fény elég volt ahhoz,
hogy másként nézz a mindenkori naphoz.

Mire tovább indulsz, a harmatcsepp már nincsen,
csak benned fénylik egy aranyló tincsen.
Egy áttetsző szépség, egy mindig tiszta jelen,
mit lelkedben nem töröl el soha semmi sem.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Füstöl a fű

Füst gomolyog, lassan száll az égbe, gondolat repül, szabadon, zenére. Meglazul az idő, a percek szétesnek, álmok születnek, mert a valóság részeg. Könnyű a test, mint hajó a vízen, a

Néha jó hülyének lenni

Ha rám tekintesz, könnyen elhiszed, hogy gondolatból nálam kevés született. De mögöttem ott lapul az irónia, egy bohóc lelke, halk tragikomédia. Az első benyomás, „ez tuti hülye”, az arcát nézve

Irigység

Az irigység nem szégyen, hanem erő, benned lüktet, mint rejtett dobverő. Kicsit mar, de felébreszt – hajt, és lehetsz az, kit holnap a többiek szidnak majd. A munkahely klasszikus helyszín,

Szilva dilemma

Amíg a fán ring, nagy terve támad, hogy lesz belőle tűz és szenvedély, de jön a fazék, s a lábos is bezárhat, s marad a sorsa, édes semmiség. A lekvár

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!