Harmatcsepp

A harmatcsepp apró, mégis egész,
benne a világ kerek és mesés.
Tükör, mely visszaad egy darab eget,
és megszépíti a legegyszerűbbet.

Minden reggel újra születik,
és minden reggel el is veszlik.
Mégsem szegényebb soha a táj,
mert a szépség nem fogy, csak továbbáll.

Ha ránézek, az idő megpihen,
a perc kisimul, s lassúbb lesz velem.
Egy cseppnyi fény tanítja a szemet,
hogy a kicsiny is hordhat végtelent.

A rét frissebb, a szíved könnyebb,
mert láttál valamit, ami nem kér többet.
Egy cseppnyi fény elég volt ahhoz,
hogy másként nézz a mindenkori naphoz.

Mire tovább indulsz, a harmatcsepp már nincsen,
csak benned fénylik egy aranyló tincsen.
Egy áttetsző szépség, egy mindig tiszta jelen,
mit lelkedben nem töröl el soha semmi sem.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Blauburger vére

Egy barátom tiszteletére! Kőszeg lankáin fürtök érnek, bíbor színük fényben égnek. Pincék mélyén a csend figyel, bor születik, mi szívre lel. Dombok ölét napsugár simítja, csillog a szem, ha a

Pitypang

Sárga Nap a fű fölött, szél viszi a vágyadat. Elpattan a pillanat, és újjászületik egy világ. Méhes József (Zümi bá’)

Aratás

(Régi aratások emlékére.) Hajnal bontja szét az éj köpenyét, harmat fénylik a fűszál hegyén. A föld lélegzik, frissen, halkan, búza tenger ring aranyban. A kaszások vállán súly a világ, markukban

Békéscsaba ébredése

Mikor a föld még puszta volt, sivár, az Alföld néma, árva rónaság. Csak szél sodorta múlt porát a tájon, s csend borult a végtelen határon. A török dúlt sokáig, utánuk

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!