Harmatcsepp

A harmatcsepp apró, mégis egész,
benne a világ kerek és mesés.
Tükör, mely visszaad egy darab eget,
és megszépíti a legegyszerűbbet.

Minden reggel újra születik,
és minden reggel el is veszlik.
Mégsem szegényebb soha a táj,
mert a szépség nem fogy, csak továbbáll.

Ha ránézek, az idő megpihen,
a perc kisimul, s lassúbb lesz velem.
Egy cseppnyi fény tanítja a szemet,
hogy a kicsiny is hordhat végtelent.

A rét frissebb, a szíved könnyebb,
mert láttál valamit, ami nem kér többet.
Egy cseppnyi fény elég volt ahhoz,
hogy másként nézz a mindenkori naphoz.

Mire tovább indulsz, a harmatcsepp már nincsen,
csak benned fénylik egy aranyló tincsen.
Egy áttetsző szépség, egy mindig tiszta jelen,
mit lelkedben nem töröl el soha semmi sem.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Magamnak lenni

Szeretnék önmagam lenni, de pechem, hogy minden reggel más fickó kel fel. Tegnap még filozófus, ma krumplis lángosos, holnapra ki tudja? Talán légtornászos. Magam után futok, mint csirke az udvarban,

A jó arcnak kell a hely

Nem szégyen, ha a haj lehull, a fej határozott, változatlanul. A fénylő koponya csupán jel, a bölcsességnek kell a hely. Aki mindig vállalja sorsát, az nem rejtegeti homlokát. Mosolyog, büszkén

A Tűztorony éneke

Régtől fogva áll a torony, idők viharán át, mint hatalom. Kő-bástyában múlt szava leng, ősök hűsége a falakban zeng. Harang szólt, ha láng közelt, őrködve intett, tűz van – emberek.

Boszi borozó

Sopron város oldalában, pince bújik mély homályban, Boszi borozó, jó tanyája, boros kedvnek szép hazája. Vörösborok vére csordul, pohár alján fénybe fordul, ki baráttal ül az asztalnál, annak szava messze

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!