Fejtartás

Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad,
ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad.
Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég,
hol új reményt sző a fény a holnap ünnepén.

Aki bátran emeli fel figyelő tekintetét,
az látja célban fénylő jövője képzetét.
Az út nem csupán kőből, árnyból, fájdalomból áll,
a horizont mögött új hajnal int, s mindent kitár.

Az élet súlya néha vállra roskad ott,
ha lélek lehajtja fejét, s nem lát horizontot.
De aki tudja, minden perc tanítva int,
az meglát távlatot, s az útra értelemmel tekint.

Lehajtott fővel élni annyi, mint bezárva lenni,
mert a sors parancsa ellen nem tud szót emelni.
De fölemelt fejjel az ember szabadabb,
mert önnön útját járja, s látja, hova tart.

De nemcsak egyén útja, nemcsak emberé,
a közösség is veszhet, ha lehajtja fejét.
Ha a nép szűk terekben jár, s csak a mában él,
nem látja mi várhat, hogy szabadban tágasabb a tér.

Nem egyénnek szól mindez, népnek, nemzetnek,
mert ha lehajtják arcukat, félnek, rettegnek.
aki messze néz, azt az ész jövőbe emeli,
s hitet, új hazát, jövőt teremt neki.

A lehajtott fej jelkép – bilincs, rabság, sötét,
hol nem a szellem az úr, ott kényszer a vezér.
De a fölemelt fej terjeszti a szabadság-igét,
s az ember érzi, célja több, mint a puszta lét.

Ember, ne vállald a kényszert, s emeld arcodat,
ne hagyd, hogy árnyak fedjék be napodat.
A porban csak a gond, a félelem tanyáz,
de fönn a távolban ott a végtelen varázs.

Lehajtott fejjel nem lehet messzire látni!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Bocsánatkérés

Ha bárhogy is volt, de kárt okozol, Szelíd szóval még jobban fokozol. Bocsánatot kérni könnyű, semmi hangon, Minden marad, nem változik, monoton. Vegyél egy tányért, vágd a földre, Darabok szóródnak

Ne ugorj minden szóra

Sok hang van, de nem mind számít,van, ami bánt, s van, ami tanít.Csak azt hallgasd, mi jót ad neked,ne szórd szét kincsként az erődet. Az idő is kincs, ne aprítsd

Holnapország és a Ma

(Ami persze nincs is…!) OKTATÁS Holnap a jövő – ígérik szépen, ma a tanár él akármilyen béren. Tankönyv helyett szlogen a fal, krétát koldul, s kifogy a dal. Ami persze

Az öngyilkos

Nem meghalni kíván, csak élni másként, de zárva minden út, s az ég határként. A terhek súlya roskaszt, összetör, a szív kiált, de hangja nem gyönyör. Még nem a halált

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!