Az Északi-sark csendje hív,
hol hófödte tundra mesét ír.
A Télapó ott él magányban,
évente csak egyszer jár a világban.
A Télapó nem fél a magánytól,
nem némul el a hallgatástól.
A csendben él, s ott hallja meg,
mit mond a szél, mit súg a hegy.
Mint Télapó, ki messze él,
te is vonulj vissza néha, ne félj.
A zajból lépj ki egy-egy napra,
s pihenj meg saját gondolatban.
Tölts időt azzal, aki szeret,
az e-mail kapcsolat csak kereszt.
De a jelenléted ajándék, ne feledd,
spontán legyen, más is élje át veled.
Élj hát úgy, mint ő, nyugodtan,
ne rohanj, élj mindig boldogan.
A szeretet és tett itt az igazi hó,
mások lelke is legyen veled örökké jó.
Ha teheted, évente Te is csak egyszer menj emberek közé.
Méhes József
(Zümi bá’)