Élj úgy, mint a Télapó

Az Északi-sark csendje hív,
hol hófödte tundra mesét ír.
A Télapó ott él magányban,
évente csak egyszer jár a világban.

A Télapó nem fél a magánytól,
nem némul el a hallgatástól.
A csendben él, s ott hallja meg,
mit mond a szél, mit súg a hegy.

Mint Télapó, ki messze él,
te is vonulj vissza néha, ne félj.
A zajból lépj ki egy-egy napra,
s pihenj meg saját gondolatban.

Tölts időt azzal, aki szeret,
az e-mail kapcsolat csak kereszt.
De a jelenléted ajándék, ne feledd,
spontán legyen, más is élje át veled.

Élj hát úgy, mint ő, nyugodtan,
ne rohanj, élj mindig boldogan.
A szeretet és tett itt az igazi hó,
mások lelke is legyen veled örökké jó.

Ha teheted, évente Te is csak egyszer menj emberek közé.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Blauburger vére

Egy barátom tiszteletére! Kőszeg lankáin fürtök érnek, bíbor színük fényben égnek. Pincék mélyén a csend figyel, bor születik, mi szívre lel. Dombok ölét napsugár simítja, csillog a szem, ha a

Pitypang

Sárga Nap a fű fölött, szél viszi a vágyadat. Elpattan a pillanat, és újjászületik egy világ. Méhes József (Zümi bá’)

Aratás

(Régi aratások emlékére.) Hajnal bontja szét az éj köpenyét, harmat fénylik a fűszál hegyén. A föld lélegzik, frissen, halkan, búza tenger ring aranyban. A kaszások vállán súly a világ, markukban

Békéscsaba ébredése

Mikor a föld még puszta volt, sivár, az Alföld néma, árva rónaság. Csak szél sodorta múlt porát a tájon, s csend borult a végtelen határon. A török dúlt sokáig, utánuk

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!