Éjjel az utcán

Az éj, ha leszáll, a félelmet nagyítja fel,
a nappal zaja eltűnik, éjjel a csend felel.
Sötét utcákon járva sok szív összeszorul,
a képzelet bűnt rajzol, s az ész háttérbe szorul.

Aki éjjel kint van, az gyanús – így szól a hit,
betörő, gyilkos, ki rosszat tervez itt.
A sötétben alakból könnyen lesz ellenség,
s a félelem gyorsabb, mint a józan ész.

De jön a csavar, a gondolat éles trükkje:
ha te is ott vagy éjjel, mit látnak benned, ugye?
Ugyanabba a gyanús körbe kerülsz te is,
mint akiktől féltél, s most félhetnek tőled is.

Más szemében te leszel az árny az úton,
a csendes alak, ki nem szól, csak oson.
A logika visszafordul, s rád mutat,
amit hittél másokról, rólad is azt sugallhat.

És mégis: ebben a gyanúban van védelem,
mert aki fél, az kerül, s nem keres veled teret.
A távolság falat von, csendes pajzsot emel,
nem közelít a baj, mert mindenki kerül el.

Így lesz a kölcsönös gyanakvásból határ,
nem támadás születik, csak üres járda, magány.
A félelem furcsán biztonságot is ad,
mert aki óvatos, az nem bánt, csak halad.

Az éjszaka hordozhat valódi kockázatot,
de nem minden alak veszélyt, ki árnyat hagy ott.
A veszély sokszor bennünk kap arcot, nevet,
amikor minden ismeretlenre rávetítjük a félelmet.

De ne keverd össze az éberséget a rettegéssel,
a bölcs figyelem nem azonos az örök gyanúval, késsel.
Más dolog látni a jelet, s más mindentől félni,
nem kell vakmerőnek, de vaknak sem lenni.

Menj ki az éjbe józan ésszel, figyelve,
érezd a teret, a csendet, a lépteket benne.
Ne a félelem vezessen, hanem a tudás,
hogy ember több is lehet, mint egy árnyas látomás.

Tudd, az éjszaka nem a bűn tere csupán,
hanem a csendé, ahol tisztábban látsz talán.
Ha éber maradsz, s közben rettegés nélkül lépsz,
a sötét utcán nem félelem, hanem felismerés kísér.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Légy észnél

Ne vágyj biztonságra ellenség felett, mert lővonalban osztozik veled. Az előny álarc, mélyén ott a seb, mely vissza sújt, ha másnak fáj a tett. Ki fölényben hisz, saját csapdáját ássa,

Bocsánatkérés

Ha bárhogy is volt, de kárt okozol, Szelíd szóval még jobban fokozol. Bocsánatot kérni könnyű, semmi hangon, Minden marad, nem változik, monoton. Vegyél egy tányért, vágd a földre, Darabok szóródnak

Ne ugorj minden szóra

Sok hang van, de nem mind számít,van, ami bánt, s van, ami tanít.Csak azt hallgasd, mi jót ad neked,ne szórd szét kincsként az erődet. Az idő is kincs, ne aprítsd

Holnapország és a Ma

(Ami persze nincs is…!) OKTATÁS Holnap a jövő – ígérik szépen, ma a tanár él akármilyen béren. Tankönyv helyett szlogen a fal, krétát koldul, s kifogy a dal. Ami persze

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!