Egy szemműtét margójára

Csak egy egyszerű szemműtét – ennyi,
egy rutin, amit nem kell túlgondolni.
Hideg fény, fehér fal, pár perc csupán,
és azt hittem, minden rendben lesz talán.

Most csodálkozom, ha felnézek az égre,
mintha titkot súgna a sötétülő kékje.
Fekete hó hull, lassan, nesztelenül,
s a bizonyosság engem halkan megkerül.

Lent az asztalon sok apró bogár szalad,
a mozdulat villan, majd nyomtalan marad.
A tányér peremén árnyék remeg,
s a szemem súgja: talán nem képzelet.

A pohárban is fut valami kicsi lény,
mintha élet költözne az üveg mélyén.
A falakon pontok kelnek útra,
s a nyugalom nem talál vissza helyére soha.

Lehet, hogy eddig is ilyen volt minden,
csak nem figyeltem rá ilyen élesen?
A világ ugyanaz, mégis más,
mintha nem találnánk egymáson fogást.

Rájöttem, a látás nem adottság,
hanem törékeny, kényes megállapodás.
Köztem és a világ között áll,
és bármikor megváltoztatja magát.

Csak egy szemműtét, semmi különös,
nem ígért csodát, csak jobb jövőt.
Mégis mintha elcsúszott volna a kép,
a világ mást mutat, mint amit ígért.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Füstöl a fű

Füst gomolyog, lassan száll az égbe, gondolat repül, szabadon, zenére. Meglazul az idő, a percek szétesnek, álmok születnek, mert a valóság részeg. Könnyű a test, mint hajó a vízen, a

Néha jó hülyének lenni

Ha rám tekintesz, könnyen elhiszed, hogy gondolatból nálam kevés született. De mögöttem ott lapul az irónia, egy bohóc lelke, halk tragikomédia. Az első benyomás, „ez tuti hülye”, az arcát nézve

Irigység

Az irigység nem szégyen, hanem erő, benned lüktet, mint rejtett dobverő. Kicsit mar, de felébreszt – hajt, és lehetsz az, kit holnap a többiek szidnak majd. A munkahely klasszikus helyszín,

Szilva dilemma

Amíg a fán ring, nagy terve támad, hogy lesz belőle tűz és szenvedély, de jön a fazék, s a lábos is bezárhat, s marad a sorsa, édes semmiség. A lekvár

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!