Izzik a lég, a táj remeg,
a spektrumból egy álom lebeg.
Ott vagy a semmi felett,
de hinni akarok, mert a szemem szeret.
Bármerre nézek, minden tovaillan,
ahogy a csók, ajkamról elillan.
Csak a lég marad és a kopár puszta,
téged délibáb, nem érlek el soha.
Méhes József
(Zümi bá’)
Mindig, amikor teljesen körém zár az éjed, nem marad más, csak a lassú, biztos lényed. Én pedig engedem – csendben, szelíden, hogy a vágyunk ritmusát te vezesd végig bennem. Méhes
A hűség tiszta állapot, még megcsalás nem borítja el, a lélek benne, csendes tó, nem látszik még mi új kel. De mélyén ott lapul a kérdés, ami belénk mar, vajon
Félhomályban álltam, s a csend puha kendő, körém simult, mint mindent előre sejlő. A hangja hívott, lassan, mégis súllyal, mint aki tudja, milyen mélyre húz a szóval. „Vetkőzz” – mondta,
I. Lehet csak barátság…! Örök kérdés, hogy férfi és nő, csak barátként egymás mellett élhet ő, lehetnek-e ők tisztán, vágytalanul, vagy a szívekben láng lobbanhat valahol. Barátság szent, ha tiszta