Boszi borozó

Sopron város oldalában,
pince bújik mély homályban,
Boszi borozó, jó tanyája,
boros kedvnek szép hazája.

Vörösborok vére csordul,
pohár alján fénybe fordul,
ki baráttal ül az asztalnál,
annak szava messze száll.

Nem uraknak, nem nagy rangnak,
ajtót tár a vándor-arcnak,
befogadja, ki betéved,
szívet ad, ha szívet kérnek.

Van, ki itt csak álmot lel,
poharától csendben el,
szunnyadása béke-óra,
bor az álom szép szólója.

Egyszerű kis búfelejtő,
szívnek jó hely, főszereplő,
Boszi borozó, hű barát,
ide az tér be, ki haza vágy.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Néha jó hülyének lenni

Ha rám tekintesz, könnyen elhiszed, hogy gondolatból nálam kevés született. De mögöttem ott lapul az irónia, egy bohóc lelke, halk tragikomédia. Az első benyomás, „ez tuti hülye”, az arcát nézve

Irigység

Az irigység nem szégyen, hanem erő, benned lüktet, mint rejtett dobverő. Kicsit mar, de felébreszt – hajt, és lehetsz az, kit holnap a többiek szidnak majd. A munkahely klasszikus helyszín,

Szilva dilemma

Amíg a fán ring, nagy terve támad, hogy lesz belőle tűz és szenvedély, de jön a fazék, s a lábos is bezárhat, s marad a sorsa, édes semmiség. A lekvár

Óvd a fákat

Hatalmas fák, kik az égre mutattok, őrzitek ősidők bölcs titkait, s taníttok. Gyökeretek mélyben a föld szívét öleli, koronátok fényben az ég boltját növeli. Árnyat adtok vándornak, oltalmat a népnek,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!