Boszi borozó

Sopron város oldalában,
pince bújik mély homályban,
Boszi borozó, jó tanyája,
boros kedvnek szép hazája.

Vörösborok vére csordul,
pohár alján fénybe fordul,
ki baráttal ül az asztalnál,
annak szava messze száll.

Nem uraknak, nem nagy rangnak,
ajtót tár a vándor-arcnak,
befogadja, ki betéved,
szívet ad, ha szívet kérnek.

Van, ki itt csak álmot lel,
poharától csendben el,
szunnyadása béke-óra,
bor az álom szép szólója.

Egyszerű kis búfelejtő,
szívnek jó hely, főszereplő,
Boszi borozó, hű barát,
ide az tér be, ki haza vágy.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Pitypang

Sárga Nap a fű fölött, szél viszi a vágyadat. Elpattan a pillanat, és újjászületik egy világ. Méhes József (Zümi bá’)

Aratás

(Régi aratások emlékére.) Hajnal bontja szét az éj köpenyét, harmat fénylik a fűszál hegyén. A föld lélegzik, frissen, halkan, búza tenger ring aranyban. A kaszások vállán súly a világ, markukban

Békéscsaba ébredése

Mikor a föld még puszta volt, sivár, az Alföld néma, árva rónaság. Csak szél sodorta múlt porát a tájon, s csend borult a végtelen határon. A török dúlt sokáig, utánuk

Magassági repülés

Fehér torony nő az égbe, szétárad, dagad, nőve, felfelé. Vörösnégyszögnél szárny rezzen, indulok, szemem a csúcsot kutatja, fényben tisztulok. Felhőalap sötétje hívogat, ott pezseg az élet, ott a vad áramlat.

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!