Bocsánatkérés

Ha bárhogy is volt, de kárt okozol,
Szelíd szóval még jobban fokozol.
Bocsánatot kérni könnyű, semmi hangon,
Minden marad, nem változik, monoton.

Vegyél egy tányért, vágd a földre,
Darabok szóródnak szét a csöndre.
„Bocsánat!” – hangod csendbe száll,
a tányér továbbra is darabokban áll.

A megbocsátásért keményen küzdeni kell,
Tenni, helyrehozni, mert minden elszökel.
A szó csak illúzió, a tett az erő,
az változtat, hol a cselekvés jön elő.

Ne hagyd, hogy szavak altassák a bánatot,
A tett a tény, ami visszaadja a világot!
Tányérdarabok között nincs varázslat,
Csak ki tesz, az hoz rendet, új csodákat!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Seprűk

Az új seprű suhanva csillog, mint a fény, a por fél tőle, reszket mindenhol szegény. De bölcs a régi, nem rohan, csak nevet, tudja, a sarokok rejtik a szemét-tereket. A

Gondold meg

A tett vagy mulasztás az élet tengerén, árnyat vagy fényt szór a világ peremén. Amit teszünk, vagy csendben hallgatunk, mindig visszhangzik és örökké hordozzuk. A szándék is út, mely lélekből

Az örökkévaló

Az ember régóta kérdi, mi a mindenség titka, miért születik a világ, s mivé lesz holnapra? Tudás hiányában lelkéből szövi saját istenei arcát, az égbe rajzolta összes félelme vigaszát. Az

Csakis így

Alkoss. Ha nem jó, változtass. A jót mástól is fogadd el. Ha bármi tarthatatlan, engedd el. Méhes József (Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!