Blauburger vére

Egy barátom tiszteletére!

Kőszeg lankáin fürtök érnek,
bíbor színük fényben égnek.
Pincék mélyén a csend figyel,
bor születik, mi szívre lel.

Dombok ölét napsugár simítja,
csillog a szem, ha a fürtöt nyitja.
Szüret idején vígan szól az ének,
pincék mélyén új világra ébred.

Rubin táncol a pohárban,
gyümölcs íze simul szavában.
Kortyra könnyű, mégis nemes,
szelíd varázs, mely szívet keres.

Ez a bor nem csupán ital, élmény,
közösséghez szőtt finom, szelíd fény.
Blauburger az ünnep halk zenéje,
barátság és öröm örök vére.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A káposztalepke

Fehér szárny lebben a kerti csendben,káposztalepke száll könnyed lendületben.Zöld levelek közt harmatra talál,hol szél és illat csendesen összezár. Napfény kíséri lassú útján,szárnya fehérlik a zöld levelek súlyán.Nem kér sokat, csak

Óda a csülkös, körmös pacalról

Ez nem holmi étel, amit csak úgy dobnak,ez olyan dolog, amit kivárnak, hagynak.Bogrács alatt ropog rendesen a tűz,ami jó, az sose készül gyorsan, hirtelenül. Nem étel ez csupán, hanem lassú

Minden, mindenben

Egy álom, mely épp megszületne,mikor dörömbölés lép hirtelen a csendbe.Mint szél, mely letépi a virágot,mielőtt még kibontaná szirmát a világon. Az alkotó, ki művét félbehagyja,ott elmúlás az üres lapok alja.Mert

Azt gondolom, hogy Te azt gondolod

Azt hisszük, látjuk már a másik gondolatát,mintha titkos könyvét lapoznánk át egy éjszakán.Nem kérdezünk – ítélünk, hangtalan, keményen,sorsokat döntünk el egyetlen gondolt sejtéssel. Az ember nem attól fél, amit hall,hanem

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!