Blauburger vére

Egy barátom tiszteletére!

Kőszeg lankáin fürtök érnek,
bíbor színük fényben égnek.
Pincék mélyén a csend figyel,
bor születik, mi szívre lel.

Dombok ölét napsugár simítja,
csillog a szem, ha a fürtöt nyitja.
Szüret idején vígan szól az ének,
pincék mélyén új világra ébred.

Rubin táncol a pohárban,
gyümölcs íze simul szavában.
Kortyra könnyű, mégis nemes,
szelíd varázs, mely szívet keres.

Ez a bor nem csupán ital, élmény,
közösséghez szőtt finom, szelíd fény.
Blauburger az ünnep halk zenéje,
barátság és öröm örök vére.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

CSALÁDI MINTÁK

Már első sírásunk fölött ott áll a család,arcokból, tettekből épül körénk a világ.Nem tudjuk még, mi marad bennünk, mi múlik el,csak tanuljuk: ki ölel, és ki az, aki bántva terel.

ÚJRA MELEGÍTVE

Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,s van, kitől elválasztott az idő, jókor,Attól még nem volt hiábavaló a múlt,hogy egy darabig együtt vitt az út. Az emlék nem lánc, ha

VILLÁMOK KÖZÖTT

Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki

SEBNYALOGATÁS

Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!