A külső égbolt zúghat bármikor,
vihar keringhet, porrá hullhat a rend,
de bennem fényben oldódik a gond,
s az örök Nap győz minden csend felett.
Így hordjuk mind a titkot, lényegünket,
egy belső Napot, a rejtett végtelent,
s ha kint minden tébolyult, nem sodorhat el,
hisz bennünk él, mi nekünk mindenütt jelen.
Méhes József
(Zümi bá’)
Indulok el, csak úgy, céltalan,szemerkél az eső, halkan, szótalan.Nem siettet semmi, nem húz az idő,csak lépek tovább, ahogy jóleső. Csendesen esik, nem nagy eső ez,inkább csak annyi, hogy észreveszem.Kilépek alá,
Tokaj felé az ember indul lelkesen,hol hegy, víz, bor beszél veled csendesen.Ott vár egy hely, hol megpihen a szó,a Gyepszél panzió: a nyugalmat adó. Itt a vendég nem sorszám, nem
Tokaj dombjai közt a csend puha láng,szőlő a bor és a vágy mindig együtt áll.Szerelmi soron az Erdős pince hív, mint ölelés,minden lépésed ott dobbanó, lágy felébredés. A levegő izzik,
Vadkörte kerül ki a zord határra,hol szél tanít megmaradni állva.Nem ígér bőséget, sem könnyű sorsot,csak annyit: élni kell itt és majd ott. Vackor így nő fel a zord határ felett,hol