A külső égbolt zúghat bármikor,
vihar keringhet, porrá hullhat a rend,
de bennem fényben oldódik a gond,
s az örök Nap győz minden csend felett.
Így hordjuk mind a titkot, lényegünket,
egy belső Napot, a rejtett végtelent,
s ha kint minden tébolyult, nem sodorhat el,
hisz bennünk él, mi nekünk mindenütt jelen.
Méhes József
(Zümi bá’)
A „napnyugta” nyolc perc sebtiben,a nappal eltűnik, s minden megpihen.A sötét letöröl jót és rosszat,kaput nyit a végtelen nyugalomnak. A „hajnal” lassan érkezik meg,az éjtől mindent türelmesen elvesz.Új élet kezdődik
A bánat mindig késve érkezik,mikor már semmi vissza nem segít.Kopog a szívben, csendesen,de kulcs nincs többé seholsem. Bánkódni annyi: mint árnyékot ölelni,egy eltűnt percet visszakövetelni.De az idő nem hajlik szóra,nem
Tokajnál a táj ősi időkről mesél, hol kő és víz egymásnak feszülve él. A Kopaszhegy áll, mint örök akarat, nem kér az időből, rendíthetetlen marad. A Tisza messziről érkezik vadon,
A felhők könnye még remegve hull,de már a Nap mosolya ráborul.E kettő közt, a törékeny határon,a pillanat áll meg a fényből szőtt varázson. Megállít egy percre a rohanásban,felnézésre kér a