Békés alkotás

Mikor még barlang rejtekén pislákolt a fény,
már akkor is túlmutatott a jelenen a remény.
A tűz fölött szálló füstben jövőképek égtek,
s a távoli horizontok halkan visszanéztek.

Az ember mindig messzebb nézett, mint a földi határ,
szívében ott élt a vágy, hogy új világra talál.
A csillagok közt kereste elveszett álmait,
s a holnap fényénél formálta újra vágyait.

Nem csupán gépek zúgása a szebb kori üzenet,
hanem az ember szívében megszülető szeretet.
A tudás a bölcsességgel jár kéz a kézben ott,
hol a test és lélek önmagával végre összeforrt.

A városok fölé hajlik sok ezer zöld levél,
ágaikon táncot jár az elszabadult szél.
A folyók tiszta tükrében az ég ragyogva áll,
s a partokon a hajnal is új dalokat talál.

A gyermekek nőnek fel a fák lombjai alatt,
mert a föld ősi rendje mindig velük maradt.
A madárdal nem különös, nem ritka pillanat,
hanem a mindennapokhoz tartozó hangulat.

A technika nem úr többé, hanem hű társ marad,
csendes segítőként kíséri az emberi utat.
Nem árnyékolja be többé az élet ritmusát,
hanem őrzi, gazdagítja minden perc harmóniáját.

Az emberek megtanulnak figyelni egymásra,
nem csupán a hangos szóra, de a néma vallomásra.
A csendben is meghallják majd az igaz szavát,
s megértik a másik ember féltve őrzött titkát.

A csoda nem mindig a tudományból fakad,
néha egy jó szó nyomán is új remény marad.
Egy őszinte tekintetben egész világ lehet,
mely új erőt ad annak, aki már-már elfeledett.

A különbözőség többé nem választ el soha,
hanem gazdagít mindenkit, mint tavasz illata.
A nyelvek és kultúrák közt hidak emelkednek,
s a távoli partok végül egymáshoz vezetnek.

Egyetlen föld az otthonunk, közös a kék égbolt,
közös minden örömünk és minden elmúlt gond.
Ugyanaz a napfény hull a hegyre és a síkra,
ugyanaz a remény néz minden holnapi virradatra.

Talán eljön az idő, mikor elcsitul a viszály,
a gyűlölet helyén végre békés dallam száll.
A háború helyett alkot majd a kéz és értelem,
s gyógyulni kezd a világon a sok régi sérelem.

A csillagok felé vezet majd az ember útja fenn,
nem menekülés hajtja már, csak a tiszta értelem.
A végtelenben új titkok nyílnak majd sorra fel,
s a kíváncsiság szárnyain emelkedik fel az ember.

De a jövő nem valahol távol készül nekünk,
minden nap egy darabját mi magunk építjük.
Egy segítő mozdulatban alakot ölthet már,
s az értelmes szó nyomában új reménysugár jár.

A holnap apró döntések ezreiből szövődik,
minden tiszta cselekedet nyomán tovább növekszik.
A jelen köveiből rakjuk végül útjaink ívét,
s hitünk emeli magasra álmaink szépét.

Makacs a remény bennünk, mint az örök forrás vize,
mely a legszárazabb földön is életet hoz ide.
Mikor már minden elveszni látszik egy napon,
még akkor is fényt gyújt az emberi akaraton.

Az álom addig él tovább, míg őrzi valaki,
míg akad szív, mely nem fél új csodákat álmodni.
A képzeletből valóság lehet egy szebb napon,
ha teszünk érte csendesen, napról napra, szabadon.

Mint hajnal első sugara az éjszaka peremén,
úgy dereng az álmodott jövő az emberiség egén.
S amíg lesz, ki jobb jövőről álmodni mer még,
addig utat talál hozzánk a mindent éltető remény.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Légy észnél

Ne vágyj biztonságra ellenség felett, mert lővonalban osztozik veled. Az előny álarc, mélyén ott a seb, mely vissza sújt, ha másnak fáj a tett. Ki fölényben hisz, saját csapdáját ássa,

Bocsánatkérés

Ha bárhogy is volt, de kárt okozol, Szelíd szóval még jobban fokozol. Bocsánatot kérni könnyű, semmi hangon, Minden marad, nem változik, monoton. Vegyél egy tányért, vágd a földre, Darabok szóródnak

Ne ugorj minden szóra

Sok hang van, de nem mind számít,van, ami bánt, s van, ami tanít.Csak azt hallgasd, mi jót ad neked,ne szórd szét kincsként az erődet. Az idő is kincs, ne aprítsd

Holnapország és a Ma

(Ami persze nincs is…!) OKTATÁS Holnap a jövő – ígérik szépen, ma a tanár él akármilyen béren. Tankönyv helyett szlogen a fal, krétát koldul, s kifogy a dal. Ami persze

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!