„Baszódj meg”

Néha a szó, mit nyersen mond a száj,
nem harag, csak túlcsordult rím talán.
S ha elcsattan, mint szikra, s végig ég,
ott bujkál benne egy gyengéd remény.

Egy szó, mit más csak átoknak vél,
nálunk lehet a legédesebb cél.
Mert ki azt mondja – baszódj meg végre,
talán csak annyit kíván – élvezz, ne félj te!

Ha nevetve mondod, más íze lesz,
Az indulat színe spektrumot fest,
És már nem üt, csak tanácsol a szó,
Mint eső után a friss illat, s az a jó.

Így hát ne ítéld a nyelvet vadnak,
A szó csak jel – a gondolat ad tartalmat,
S ha durván is hangzik, lehet szép kívánság,
a „baszódj meg” nem káromkodás, hanem jó tanács.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Variációk egy témára

Kéz a Kézben! – még csend a vágy, ujjak között bizsergő láng, puha érintés, halk ígéret, út a szívtől a testig ébred. Az a Kézben! – súlyt kap a perc,

Valaki alatt, valaki fölött

Van úgy, hogy magad alatt vagy, mélyben, hol fojt a csend, s tested csak árnyékot hordoz, s minden perc lassan temet. De jön a másik tüze rád, ujja lángként végigszánt,

Izzás a szürkületben

Lombok közt szűrődik a fény, játszik a fűszál, csillan a rét. A park ölel, csendje takar, titkot őriz minden, ha akar. Két kéz találkozik nesztelen, ujj hegye súrol – remeg

A só

Bajsza alatt kacsint a vén, tréfás szava mindig serény. Mondja nevetve, „Hej, bizony ám, nem csak a fiatalt hajtja a vágy!” A só ott csillog, csábít, hív, szívben a láng

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!