„Baszódj meg”

Néha a szó, mit nyersen mond a száj,
nem harag, csak túlcsordult rím talán.
S ha elcsattan, mint szikra, s végig ég,
ott bujkál benne egy gyengéd remény.

Egy szó, mit más csak átoknak vél,
nálunk lehet a legédesebb cél.
Mert ki azt mondja – baszódj meg végre,
talán csak annyit kíván – élvezz, ne félj te!

Ha nevetve mondod, más íze lesz,
Az indulat színe spektrumot fest,
És már nem üt, csak tanácsol a szó,
Mint eső után a friss illat, s az a jó.

Így hát ne ítéld a nyelvet vadnak,
A szó csak jel – a gondolat ad tartalmat,
S ha durván is hangzik, lehet szép kívánság,
a „baszódj meg” nem káromkodás, hanem jó tanács.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Méghogy „Disznó”, méghogy „Áldozat”

A férfi, ha vét, csak „született disznó” marad, mocskos ösztön hajtja, nem látja szabad. A vágy benne tombol, mint részeg vihar, s a bélyeg, mit kap, örökre kitart. A nő,

A mondás ellenére mégis

Férj, feleség, szerető, – mind egy-egy tükördarab, mely visszaveri arcodat, s közben szétvág, ha marad. Mert néha épp az fáj leginkább, hogy ott van még, kihez megszokás köt, nem vágy,

Nyelvében él a nemzet …

Nyelvében él a nemzet, de nyelvében ott a vágy, gyermekkel nem áld meg, de ad mámoros csodát. És aki játszva érzi, hogy mit tud tenni még, annak minden csókjában újra

A kilenc lyukú híd

A pusztán áll a híres híd, kilenc lyuk őrzi titkait. Nem szekérnek, nem is lónak, gyönyör jut ott a vándorlónak. Az első lyuk kacér, csilingel, nevet, csókol, játszik szívvel. Csipkelődve

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!