Az élet egy lufi

Az élet egy lufi, színes, könnyű álom,
fény csillan rajta, lebben halk sugáron,
tenyerünk fölött ring, mint tiszta vágyunk,
s benne rezeg mindaz, mit titkon várunk.

„Hélium” húzza magasabb vidékre,
mintha szabadulnánk minden bilincstől végre,
elszáll a gond, mi lent még visszatartott,
s egy percig hisszük: nincs többé kudarcunk.

Az itt mondott mind – egyszerű hasonlat,
mégis benne van minden gondolat,
hogy van idő, mikor szabadnak hisszük,
hogy sorsunk fölött mi döntünk és mi visszük.

Az élet-lufi színes, könnyű álom,
halk csodát ringat, mint lány a múló bálon,
de egyszer csendben szertefoszlik szépen,
s csak emlék marad, mint fény az éjben.

A múlás nem csak veszteség, hanem jel,
hogy volt valami, ami igazán kell,
ami megérintett, és nyomot hagyott,
még akkor is, ha már rég elszállt az ok.

Méhes József
(Zümi bá’

Megosztás:

Kategória további versei

SZAKADÉK PEREMÉN

Szakadék peremén ülök, alattam a mélység,Fölöttem csillagokba kapaszkodik az ég.Lábam alatt a mélység, köröttem néma táj,Bennem ezer régi emlék ébred, mi visszajár. A szél a múltam lapjait csendesen forgatja,Az elveszett

BÁRKI MONDHATJA

Van bennünk vágy, mely néha felragyog,ha lehunyjuk szemünket, s magunkra maradunk.Valami hív, bár nem tudjuk, miért,talán egy érintésért, egy szebb holnapért. A testünk időnként csak ölelésetekre vár,hogy mellettetek teljesüljön végre

MINT AZ ÖREG FÁK

Megállunk ott, ahol vén fák őrzik az eget,s úgy érezzük, a csend most átölel minket.Nem szólunk, csak nézzük a viharvert ágakat,s bennük látjuk saját, megélt vágyainkat. Mi is hajlottunk már

KUNYHÓ

Aranyba fordult kint a messzi határ,a tarló fölött megpihent egy madár.A kukoricásban zizegett a levél,végigsimított rajta az őszi szél. Kukoricaszárból épült egy kunyhó,fölötte kéklő ég, körötte tarló.Nem palota volt, mégis

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!