Az éjszaka

A nappal színekkel építi rendjét,
az éj lebontja, s kitárja csendjét.
Hol titkok zengenek hangtalanul,
s az élet az öröklét nyomán alakul.

Az éberség itt a legfőbb erény,
kardja a léleknek, pajzsa a fény.
Mert aki ellenőrzi az éj folyamát,
megtartja másnak is élete javát.

Az éjszaka fegyver lehet, tőr a kézben,
álmok kapuján vér csoroghat résben.
A bűn a homály köpenyét veszi,
hogy tettét a hold se lássa, nem hirdeti.

Az éberség – láng az árnyak ölén,
védelmező fény a sötét közepén.
S ki nem alszik, ha a veszély közel,
megtart másokat, mindenkiért felel.

Így kettős az éj, szent és baljós,
őrző és romboló, nyugtató s jajszó.
Ki benne jár, mindig választhat,
hogy békét hoz, vagy sebet, harcot ad.

Így hát az éj tanít, figyelmeztet,
az éberség őriz, a könnyelmű veszhet.
És aki tisztán áll szembe vele,
az éjben önmagát ismeri meg.

Az éj sötétjében tanul az ember,
hogy minden tett örökre benne.
Az árnyék, mely takar, ítélni fog,
ha eljön a hajnal, ott fény, vagy pokol.

Az éjszaka nem arra való, hogy aludjon az ember,
hanem arra, hogy sötét legyen!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

HÁROM MADÁR

Ha három madár lennék, szállnék fenn az égen,s látnám, ahogy követem magam a légben.Egyik előre törne, széllel versenyt járva,másik kettő nézné őt a felhőkön túl szállva. Az egyik tudni vágyna,

RÖVIDLEJÁRATÚ ILLÚZIÓ

Döntöttem végre, világjárásra útra kelek,nem várok tovább, még megőszülhetek.A félretett pénzemet most világkörüli útra váltom,a világot bejárom, ez volt mindig is az álmom. A nyugdíjas évek most itt járnak,megtakarításom nem

NÉGY ÉLET

Van, aki mondja: „Gyermekem született”,s e szóval lezárja az új fejezetet.Hírül adja csupán, hogy új élet fakadt,de benne marad még a régi önmaga.  És van, ki így szól: „Anya lettem

SÜNIKE ŐSSZEL

Őszi szél fúj, hull a levél,kis sünike avarban él.Almát görget, makkot talál,puha fészkén álomba száll. Méhes József(Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!