Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés,
így születhet csak igazi törés.
Az ellenség szava nem dönt romba,
aki közel volt hozzád, taszíthat porba.

Az ellenség támad, nyíltan, keményen,
sosem árul, hisz nem volt szövetségben.
Ő küzd, mert ellened rendeltetett,
de nincs mit tépjen, mi összeköthetett.

A tett, amit a barát árulása okoz,
mélyre hatol és szúrásként fokoz.
Mert nem a testet, de lelket éri,
nem gyógyít, mert a barátot kivérzi.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Fejtartás

Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad, ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad. Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég, hol új reményt sző a fény a

Nem az számít

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

A halhatatlan szépség

A szépség az emberben törékeny vendég, a művészetben már halhatatlan emlék. S míg a test lassan porrá lesz, semmivé, a szépség a művekben örökre él. Ott van a vászon, az

Szeress, ha elkerülhetetlen, ölj!

Ha kell, szeress, s ne rejtsd el a szíved, ne félj kimondani, ami benned éltet. A vágy, a láng, a szenvedély vezessen, s kötődésed soha meg ne rettenjen. Ha kell,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!