Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés,
így születhet csak igazi törés.
Az ellenség szava nem dönt romba,
aki közel volt hozzád, taszíthat porba.

Az ellenség támad, nyíltan, keményen,
sosem árul, hisz nem volt szövetségben.
Ő küzd, mert ellened rendeltetett,
de nincs mit tépjen, mi összeköthetett.

A tett, amit a barát árulása okoz,
mélyre hatol és szúrásként fokoz.
Mert nem a testet, de lelket éri,
nem gyógyít, mert a barátot kivérzi.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Seprűk

Az új seprű suhanva csillog, mint a fény, a por fél tőle, reszket mindenhol szegény. De bölcs a régi, nem rohan, csak nevet, tudja, a sarokok rejtik a szemét-tereket. A

Gondold meg

A tett vagy mulasztás az élet tengerén, árnyat vagy fényt szór a világ peremén. Amit teszünk, vagy csendben hallgatunk, mindig visszhangzik és örökké hordozzuk. A szándék is út, mely lélekből

Az örökkévaló

Az ember régóta kérdi, mi a mindenség titka, miért születik a világ, s mivé lesz holnapra? Tudás hiányában lelkéből szövi saját istenei arcát, az égbe rajzolta összes félelme vigaszát. Az

Csakis így

Alkoss. Ha nem jó, változtass. A jót mástól is fogadd el. Ha bármi tarthatatlan, engedd el. Méhes József (Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!