Az ámokfutás kora

Az ámokfutás bennünk él, mélyen, rejtve,
képernyők fénye mossa szét az elmét benne.
Léptünk gyorsul, s ha megállnánk, félünk tőle,
a csendben meghallanánk, mi megy bennünk tönkre.

A gyermek is már rohanni tanul,
Nem élni, csak reagálni, ahogy tud.
A jövő futópad, s mérgező ritmusát
előre írja szoftver és a kód-világ.

A verseny láza fertőz, mint a járvány,
a győztes is veszít, bár áll a pályán.
A rohanás nem sport, hanem vallás,
melynek papja a profit, s hívője a vásárlás.

Az idő nem ellenség, csak tükör,
melyben meglátjuk, kik voltunk belül.
Ha elcsendesedünk, talán halljuk még,
hogy a rohanás mögött ott lüktet a békés rég.

Az ámokfutás a jövő tömegsportja – mondják,
de talán csak addig, míg valaki megáll.
Mert a legnagyobb győzelem nem futva jön el,
hanem csendben, mikor önmagadhoz érsz el.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Hit és valóság

A hit csak fejünkben ragyog, és valljuk, úgy létezik a hit, hogy nem is látjuk. A valóság viszont nem kér hitet, se szót, csak türelmet, s még nyitottabb valót. A

Mazochista aki …

Az ember oly sok mindentől retteg, fél, de van, ki vágyott fájdalomból él. Ha rossz másnak, az neki jó, mert úgy kívánja, a szenvedést örömként lobbantja lángra. A fájdalomhoz vágya

Vessző és pont

A vessző folytatás, remény és vágy, ha van még mit mondani, nyitott az ágy. De pont kell, ha elfáradsz, ha vége a dalnak, hogy teret hagyj végül az új szavaknak.

A vélemény

A vélemény kincs, de kár, hogy gyakran silány, mint rossz parfüm büdös, mégis vidám. Az ember hordja, mutatja bőszülten, bután, s hiszi, hogy arany, pedig csak homály. Akár a segglyuk,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!