Az agresszió megítélése

Láng csap fel éjben, távoli ég alján,
robaj ver visszhangot Irán sok falán.
Hírek sodródnak szél hátán át,
sorsokról suttog a megtört világ.

Műhold tekint le a földre némán,
képek beszélnek por és rom láttán.
Hámenei rezidencia dől, omlik a ház,
kő kövön nem marad, porba hull száz.

A címlap harsog, a cím nagyot szól,
árnyék vetül a mostani hatalomról.
Pletyka kering, vajon él-e még,
vagy csöndbe borult egy korszak, egy ég?

Ki az agresszor? – kérdi a szó,
ki az, ki rombol, s ki az, ki jó?
Ugyanaz a bomba, ugyanaz a baj,
mégis másként zeng a világi jaj.

Ha Kelet felől gördül Ukrajnára tank,
szigorú szóval telik meg a lap.
Ha Nyugat küld gépet Irán egére,
szabadság: írják a zászlók élére.

Kettős a mérce, súlya nehéz,
hol arany, hol acél a kéz.
Egyiknek bűn a határátlépés,
másnak csupán „szükséges lépés”.

Politika írja a leckét ma,
erkölcs csupán dísz, a lap alja.
Szövetség dönt, ki vétkes, ki nem,
kinek jár feloldozás, kinek kegyelem.

A szó azonban könnyen ítél,
saját táborának mindent elnéz.
Ellenségén számon kér,
míg szövetségesét védi a tér.

Így lesz a bélyeg politikai jel,
mely egyszer sújt, másszor emel.
Egyik agresszor, másik hős,
attól függ, honnan fúj az „erős”.

A képernyőn villan a vád,
kommentek zúgnak, hömpölyög az ár,
felháborodás, harag, düh,
majd szép csendbe full a tegnapi ügy.

Kérdés marad a füst felett,
mérhető-e igazság egyenletesen?
Lehet-e egyforma a törvény szava,
ha más-más kéz írja a sorokat sorra?

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Beágyazott visszajelzések
Az összes hozzászólás megtekintése

Megosztás:

Kategória további versei

A változás

Az idő sodor, a perc sosem marad, a lét-folyam hullámzó árnyakat ad. Szikla áll, de lassan porlad el, s a törvény szól, változni mindig kell. Változás, te örök, te törvény,

Ami visszatart

Van benned álom, fénylőn lágy, de suttog egy hang, ne csináld! Nem más szól így, csak gondolat, mi benned él, s hatalmad ad. De lásd be, a gát csak képzelet,

A véletlen és a szabad akarat

Nincs véletlen, a rend öröktől fogva áll, az okság szövi egybe a létezés fonalát. Minden tettünk előzmény súlyát hordozza, s minden perc jövőt szül, törvényként hozva. Nincs szabad akarat –

A nemtudás bástyája

Itt e század, csupa fény, csupa zaj, Mindenki bölcs, csak ne kérdezd, mi a baj! Okos a telefon, a gazdája nem, De fotózni tud – már az is értelem! A

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x