Az árok
Megállok melletted, árok, csendben szólítalak,mint régi ismerőst, akit kikerül sok alak.Most nem hallgatsz, beszélsz velem, sokat láttál már,kerekek zaját, földszagot, esőt, nyarat, vért és határt. Amikor az eső hirtelen zúdul alá,te fogadod magadba, nem panaszkodva rá.Elvezeted messze, hogy az út megmaradjon,s a kerekek nyoma biztonságban haladjon. Ha gondoznak, békés vagy és hasznos,ha elhanyagolnak, veszélyes, alattomos.Látom […]
Szivárvány
A felhők könnye még remegve hull,de már a Nap mosolya ráborul.E kettő közt, a törékeny határon,a pillanat áll meg a fényből szőtt varázson. Megállít egy percre a rohanásban,felnézésre kér a zajos világban.Azt súgja halkan: most vagy jelen,a csoda itt van, ne halaszd el. Nem harsány, mégis mindent betölt,szemünkben titkos dallamot költ.Mint hangtalan ima az ég […]
Kollektív őrület
Ha egymagad szólsz egy láthatatlanhoz,kórlap kerül a neved alá most.Ha tömeg súgja az elképzelthez ugyanazt,ott már a kollektív hit az úr, nem az agy. Képzelethez szólsz? Orvos jön érted,tömegben képzelegsz? Pap ad áldást néked.Ugyanaz a hang, ugyanaz a semmi,csak több torok zeng, s azt el kell hinni. A józan ész itt félreáll,ha szent szavak közt […]
Mi ketten…
Völgyed csúcsa és a kelyhed gyönyör, tény,hol önmagára lel a lüktető remény.Nem kér a vágy, csak megérkezik belül,s az élvezet egyetlen pontba sűrűsül. Völgyed fölötti hegyen körkörös mozdulat,nem siet, inkább ígér és marad.Egyre közelebb a perzselő hang,az eszmélet remeg, majd a lélegzet elakad. A gyönyör a csúcs, de nem jön hirtelen,hanem folyamat, mely elmélyül rendesen.Minden […]
Sorsunk
A szóbeszéd rég súgta: az igazság futva utolér,a hazugság sánta lábbal messze soha nem ér.De fordult egyet a kor, s a rend most meginog,a futó hazugság győz, s az igazság botladoz. A hatalom szava hangos, s könnyen elhitet,hogy lopásból erény lesz, ha jól csomagol mindent.A bűn ma öltönyt hord, s mosolyogva esküszik,s a tömeg kérdés […]
Tokaj
Tokajnál a táj ősi időkről mesél, hol kő és víz egymásnak feszülve él. A Kopaszhegy áll, mint örök akarat, nem kér az időből, rendíthetetlen marad. A Tisza messziről érkezik vadon, szívében sodrás, zaj és nyugtalanság honol. Utakat keres, partokat bontana szét, vinne magával mindent, mi elébe lép. De megadja magát a Tisza csendesen, elfogadja: nem […]
Egy szemműtét margójára
Csak egy egyszerű szemműtét – ennyi,egy rutin, amit nem kell túlgondolni.Hideg fény, fehér fal, pár perc csupán,és azt hittem, minden rendben lesz talán. Most csodálkozom, ha felnézek az égre,mintha titkot súgna a sötétülő kékje.Fekete hó hull, lassan, nesztelenül,s a bizonyosság engem halkan megkerül. Lent az asztalon sok apró bogár szalad,a mozdulat villan, majd nyomtalan marad.A […]
A bánkódás
A bánat mindig késve érkezik,mikor már semmi vissza nem segít.Kopog a szívben, csendesen,de kulcs nincs többé seholsem. Bánkódni annyi: mint árnyékot ölelni,egy eltűnt percet visszakövetelni.De az idő nem hajlik szóra,nem érdekli már senki sóhaja. A bánat körbe-körbe jár,mint madár, mely ablaknak száll.Nem talál kiutat, csak beleüt,s közben a jövő szép lassan eltűnt. A múlt nem […]
Mindenféle katyvasz
A világ nem börtön, igaz – csak kissé zárt,sok a lakat és kevés a kulcs hozzá.De ha nem nézünk oda, máris minden szabad,legalábbis papíron, elvben, tudatalattiban. Éjjel a fal hideg, de legalább hiszed, hogy biztos,nekidőlsz csendben, ez régen is így volt.Azt hiszed, elég ennyi védelem,hogy ha nem nézel szét, nem történik semmi sem. A fal […]
Ilyen vagy…?
Ne a pillanatban élj, hanem Hálóban, összefüggés feszüljön minden tettben, szóban. Ez a Mátrix, nem költői túlzás, minden mozdulatod következményt hordozzon át. Mikor sorban állsz, s a jó fénye rád zuhan, mögötted türelmetlenség feszül hangtalan. Van, kit előre engedsz olykor még, suttogják: „puhapöcs” vagy, könnyű prédaként. Tévednek, mert ez nálad nem vak megszokás, nálad mérlegelés […]