Éjjel az utcán
Az éj, ha leszáll, a félelmet nagyítja fel,a nappal zaja eltűnik, éjjel a csend felel.Sötét utcákon járva sok szív összeszorul,a képzelet bűnt rajzol, s az ész háttérbe szorul. Aki éjjel kint van, az gyanús – így szól a hit,betörő, gyilkos, ki rosszat tervez itt.A sötétben alakból könnyen lesz ellenség,s a félelem gyorsabb, mint a józan […]
A Vackor
Vadkörte kerül ki a zord határra,hol szél tanít megmaradni állva.Nem ígér bőséget, sem könnyű sorsot,csak annyit: élni kell itt és majd ott. Vackor így nő fel a zord határ felett,hol megmaradni már önmagában tett.Szél vájja kérgét, fagy tanítja arra meg:élni csak mélyre vert gyökerekkel lehet. Ki ülteti, a földre bízza az időt,nem kérdez semmit: vállalja […]
Erdős pince
Tokaj dombjai közt a csend puha láng,szőlő a bor és a vágy mindig együtt áll.Szerelmi soron az Erdős pince hív, mint ölelés,minden lépésed ott dobbanó, lágy felébredés. A levegő izzik, mint vágyó bőrön a kéz,érintés nélküli, mégis mély ölelés.Nem kérdez a pince, csak befogad,s benned a pillanat örökre megmarad. A kiszolgálás lágy, mint hosszan tartó […]
Gyepszél
Tokaj felé az ember indul lelkesen,hol hegy, víz, bor beszél veled csendesen.Ott vár egy hely, hol megpihen a szó,a Gyepszél panzió: a nyugalmat adó. Itt a vendég nem sorszám, nem név,hanem valóság, aki megérkezett épp.A ház figyel rád, csendesen ölel,és megtart, míg a világ odakint siet. A „gazda” mosolya nem tanult forma,szívből jön, mint a […]
Megújulás az esőben
Indulok el, csak úgy, céltalan,szemerkél az eső, halkan, szótalan.Nem siettet semmi, nem húz az idő,csak lépek tovább, ahogy jóleső. Csendesen esik, nem nagy eső ez,inkább csak annyi, hogy észreveszem.Kilépek alá, nem fordulok vissza,jólesik most, hogy nem sietek sehova. A gondok nem tűnnek el, csak hátrébb lépnek,nem kérnek most választ, nem követelnek.Mintha azt mondanák: menj csak […]
A káposztalepke
Fehér szárny lebben a kerti csendben,káposztalepke száll könnyed lendületben.Zöld levelek közt harmatra talál,hol szél és illat csendesen összezár. Napfény kíséri lassú útján,szárnya fehérlik a zöld levelek súlyán.Nem kér sokat, csak csendet és fényt,hogy betöltse nyári küldetését. A nyár itt él a mozdulatában,zöld levelek halk illatában.A lepke tudja, mi elég,egy levél, egy fény, egy kis ég. […]
Séta az erdőben
A fény eltűnik hirtelen, árnyék marad,s a sötétben élesebbé válik minden alak.Hallani vélem, ahogy a föld beszél,mély, lassú hangján régen volt időt mesél. Az árnyék szilánkos csíkban vágja át az utat,pengéje mindenhol titkos jeleket mutat.Zöld szemmel néz rám a mozdulatlan fatörzs,és érzem: itt a csend is mindent egészbe tör. A fák között ösvény kígyózik tovább,nem […]
Bambulok
Bambulok, áll az idő bennem némán,tekintetem megakad a nihil egy pontján.Nem kérdez az ész, nem felel a szó,csak lebeg a csend, mint elsimult tó. Magam elé nézek, s nincs ott a világ,eloldja magát minden gondolat-ág.A fejem üres, mégis nehéz,mint vízen ringó álmos tengerész. Ez nem pihenés, nem édes nyugalom,inkább kifáradt, tompa állapotom.A cél elpárolgott, mint […]
Porördög
Porördög lép a kúpba rakott kukoricaföldre,csend hasad szét egy vakmerő körre.Ősz rozsdája lobban a határon,barnára égett idő áll meg a tájon. Szárnyát bontja a por keringve, vadon,csavarodik a tér keringve, vadon.Kukoricaszár jajdul, ahogy szakad,földi rendből az égbe felszalad. Ez nem csupán szél: elemi beszéd,erő, mely kérdés nélkül tép és visz szét.Letép és emel, nem alkuszik, […]
Harmatcsepp
A harmatcsepp apró, mégis egész,benne a világ kerek és mesés.Tükör, mely visszaad egy darab eget,és megszépíti a legegyszerűbbet. Minden reggel újra születik,és minden reggel el is veszlik.Mégsem szegényebb soha a táj,mert a szépség nem fogy, csak továbbáll. Ha ránézek, az idő megpihen,a perc kisimul, s lassúbb lesz velem.Egy cseppnyi fény tanítja a szemet,hogy a kicsiny […]