Ki, mit érdemel
Mindig nyíljon virág a sírodon,madár daloljon égi kóruson,patak csobogjon közeli partokon,fény táncoljon örökzöld lombokon. Ló legeljen sírodon – ne csak szó legyen,mert halmodon csak rét füve terem.Ne gyúljon mécses, ne hajoljanak fejek,csak szél porlassza el fejfádról neved. Méhes József(Zümi bá’)
Azt gondolom, hogy Te azt gondolod
Azt hisszük, látjuk már a másik gondolatát,mintha titkos könyvét lapoznánk át egy éjszakán.Nem kérdezünk – ítélünk, hangtalan, keményen,sorsokat döntünk el egyetlen gondolt sejtéssel. Az ember nem attól fél, amit hall,hanem amit képzel – s attól nem szabadulhat.Így nőnek szörnyekké az árnyak gondolatban,nappal is velünk jönnek, súlyos mozdulatban. Egy félmondatból baljós történet támad,egy sötét gondolatból ál-bizonyosság […]
Mi, micsoda…?!
Morális mérlegelések felháborodást kelthetnek,ha erkölcsileg fontos értéket szexualitással összevetnek. Ez a kérdés is robbanthat nagy zajt:Ha az abortusz gyilkosság, a szopás kannibalizmus – lesz majd?! Méhes József(Zümi bá’)
Háborús vészhelyzet
A kormány mondja: háború van, súlyos, komor,a szó úgy esett a népre, mint éjben a Thor.De nem lángol a ház, nem dübörög a föld,csak rendelet nő, s minden más eltűnő. Ki támad ránk? kérdik némán,de nincs, ki érdemest mondana már.Csak papírok suhogása hallik a csendben,s a hatalom ül, mint vihar a fellegekben. Hisz tank nem […]
Minden, mindenben
Egy álom, mely épp megszületne,mikor dörömbölés lép hirtelen a csendbe.Mint szél, mely letépi a virágot,mielőtt még kibontaná szirmát a világon. Az alkotó, ki művét félbehagyja,ott elmúlás az üres lapok alja.Mert a gondolat, mely nem született meg,csendben hal meg a papírlapok felett. A szerelem, mely lánggal égett,távolság lesz, ha messzire tévedt.Hamu alatt lehet még parázs él,de […]
Óda a csülkös, körmös pacalról
Ez nem holmi étel, amit csak úgy dobnak,ez olyan dolog, amit kivárnak, hagynak.Bogrács alatt ropog rendesen a tűz,ami jó, az sose készül gyorsan, hirtelenül. Nem étel ez csupán, hanem lassú hitvallás,bogrács alján érlelődő, türelmes vállalás.Füst száll fel az égre, mint régi ima,s az ízekben megszólal a régi konyha múltja. Füst, szállj fel, s hirdesd a […]
Versírás
A vers nem módszer, nem képlet, nem úr, inkább egy belső nyomás, ami kigyúl. Nem szól, csak történik halkan veled, és ott marad akkor is, ha elengeded. A forma nem dísz, hanem szerkezet, amely megtartja a mondandó testet. Úgy válaszd meg, hogy szolgálja a célt, ne uralkodjon, de adjon keretet és tért. A technika csak […]
Esélylatolgatás
Súlyos csendből lép ki az ember a sorsba,a kezét válladra teszi, de az csak morzsa.Nem kérdez, csak nyomot hagy a bőrön,s eldől: viszed-e, vagy leteszed dühödten, bőgőn. A származás lehet lépcső, lehet bilincs,de egyik sem véletlen helyre illesztett kincs.A rendszer dönt, mielőtt te dönthetnél,lehet, mozgástered szűkül, miközben remélsz. Esélyt adni nem irgalom, hanem felelősség,mert minden […]
Ember, mint gejzír
Izland földjén a csend, nem mint imádság,hanem mint teljesség és múlt-jelen világ.Magma, kő, tűz és jég egymástól nem fél,mint test és lélek külön – mégis egyként él. A táj kemény, nem simogat, nem kér,csak áll, mint ítélet, hideg és fehér.A gejzír vár, mint elfojtott sikoly,felszínen béke – a mélyen vihar tombol. A látvány nem kiált, […]
A hallgatás lélektana
A bizalom építése lassú, kemény munka,De ha a másik nem válaszol, az üres hely dombja.A hallgatás jele, hogy fél, sunyi vagy hazudik talán,S a kapcsolat útja torzul, elveszti értelmét már. Ha valaki kimondja, amit szívében érez,A válasz-hallgatás jelzi, hogy a bizalom eltévedt.Sunyi vagy gyáva, ki nem mer szembenézni,S a kapcsolat lassan kezd eltűnni, elvérezni. Őszinte […]