Van benned álom, fénylőn lágy,
de suttog egy hang, ne csináld!
Nem más szól így, csak gondolat,
mi benned él, s hatalmad ad.
De lásd be, a gát csak képzelet,
nem vasból van, csak félelem.
Ha mersz, ha lépsz, szétfoszlik ott,
mi tegnap még korlátod volt.
A képzelet kegyetlen úr,
de szolgád is lehet, ha jól tanul.
Használd, ne félj, ne zárd be magad,
a lehetőség legyen mindig kezdő szavad.
Méhes József
(Zümi bá’)
Nem meghalni kíván, csak élni másként, de zárva minden út, s az ég határként. A terhek súlya roskaszt, összetör, a szív kiált, de hangja nem gyönyör. Még nem a halált
A hit, ha él, mint láng lobog, s nem fojtja el, mit szív dobog. De hogyha kővé dermed el, börtönné válik hirtelen. Mert hinni kell és kérdezni, nem félni, inkább
Az ámokfutás bennünk él, mélyen, rejtve, képernyők fénye mossa szét az elmét benne. Léptünk gyorsul, s ha megállnánk, félünk tőle, a csendben meghallanánk, mi megy bennünk tönkre. A gyermek is
Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz