Van benned álom, fénylőn lágy,
de suttog egy hang, ne csináld!
Nem más szól így, csak gondolat,
mi benned él, s hatalmad ad.
De lásd be, a gát csak képzelet,
nem vasból van, csak félelem.
Ha mersz, ha lépsz, szétfoszlik ott,
mi tegnap még korlátod volt.
A képzelet kegyetlen úr,
de szolgád is lehet, ha jól tanul.
Használd, ne félj, ne zárd be magad,
a lehetőség legyen mindig kezdő szavad.
Méhes József
(Zümi bá’)
Az új seprű suhanva csillog, mint a fény, a por fél tőle, reszket mindenhol szegény. De bölcs a régi, nem rohan, csak nevet, tudja, a sarokok rejtik a szemét-tereket. A
A tett vagy mulasztás az élet tengerén, árnyat vagy fényt szór a világ peremén. Amit teszünk, vagy csendben hallgatunk, mindig visszhangzik és örökké hordozzuk. A szándék is út, mely lélekből
Az ember régóta kérdi, mi a mindenség titka, miért születik a világ, s mivé lesz holnapra? Tudás hiányában lelkéből szövi saját istenei arcát, az égbe rajzolta összes félelme vigaszát. Az
Alkoss. Ha nem jó, változtass. A jót mástól is fogadd el. Ha bármi tarthatatlan, engedd el. Méhes József (Zümi bá’)