Van benned álom, fénylőn lágy,
de suttog egy hang, ne csináld!
Nem más szól így, csak gondolat,
mi benned él, s hatalmad ad.
De lásd be, a gát csak képzelet,
nem vasból van, csak félelem.
Ha mersz, ha lépsz, szétfoszlik ott,
mi tegnap még korlátod volt.
A képzelet kegyetlen úr,
de szolgád is lehet, ha jól tanul.
Használd, ne félj, ne zárd be magad,
a lehetőség legyen mindig kezdő szavad.
Méhes József
(Zümi bá’)
A kormány mondja: háború van, súlyos, komor,a szó úgy esett a népre, mint éjben a Thor.De nem lángol a ház, nem dübörög a föld,csak rendelet nő, s minden más eltűnő.
Megálltam csendben a tompa ég alatt,szürke por ült a fáradt ágak alatt.Szárnyas mag forgott hangtalan körén,mint eltévedt sors a mindenség ölén. Egy árva fa állt kőbe zárva ott,gyökerét betonba szorította
Láng csap fel éjben, távoli ég alján,robaj ver visszhangot Irán sok falán.Hírek sodródnak szél hátán át,sorsokról suttog a megtört világ. Műhold tekint le a földre némán,képek beszélnek por és rom
Galaxisok égnek a fekete éjen,hideg törvény mindegyik szemében.Nem hallják meg, ha van földi sikoly,pályájukon haladnak, mint néma boly. Ha meteorit, kisbolygó zúdul alá vadul,nem alku tárgya, vissza nem fordul.A becsapódás