Van benned álom, fénylőn lágy,
de suttog egy hang, ne csináld!
Nem más szól így, csak gondolat,
mi benned él, s hatalmad ad.
De lásd be, a gát csak képzelet,
nem vasból van, csak félelem.
Ha mersz, ha lépsz, szétfoszlik ott,
mi tegnap még korlátod volt.
A képzelet kegyetlen úr,
de szolgád is lehet, ha jól tanul.
Használd, ne félj, ne zárd be magad,
a lehetőség legyen mindig kezdő szavad.
Méhes József
(Zümi bá’)
Az éj, ha leszáll, a félelmet nagyítja fel,a nappal zaja eltűnik, éjjel a csend felel.Sötét utcákon járva sok szív összeszorul,a képzelet bűnt rajzol, s az ész háttérbe szorul. Aki éjjel
A bizalom építése lassú, kemény munka,De ha a másik nem válaszol, az üres hely dombja.A hallgatás jele, hogy fél, sunyi vagy hazudik talán,S a kapcsolat útja torzul, elveszti értelmét már.
Súlyos csendből lép ki az ember a sorsba,a kezét válladra teszi, de az csak morzsa.Nem kérdez, csak nyomot hagy a bőrön,s eldől: viszed-e, vagy leteszed dühödten, bőgőn. A származás lehet
A vers nem módszer, nem képlet, nem úr, inkább egy belső nyomás, ami kigyúl. Nem szól, csak történik halkan veled, és ott marad akkor is, ha elengeded. A forma nem