Van benned álom, fénylőn lágy,
de suttog egy hang, ne csináld!
Nem más szól így, csak gondolat,
mi benned él, s hatalmad ad.
De lásd be, a gát csak képzelet,
nem vasból van, csak félelem.
Ha mersz, ha lépsz, szétfoszlik ott,
mi tegnap még korlátod volt.
A képzelet kegyetlen úr,
de szolgád is lehet, ha jól tanul.
Használd, ne félj, ne zárd be magad,
a lehetőség legyen mindig kezdő szavad.
Méhes József
(Zümi bá’)
Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad, ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad. Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég, hol új reményt sző a fény a
Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az
A szépség az emberben törékeny vendég, a művészetben már halhatatlan emlék. S míg a test lassan porrá lesz, semmivé, a szépség a művekben örökre él. Ott van a vászon, az
Ha kell, szeress, s ne rejtsd el a szíved, ne félj kimondani, ami benned éltet. A vágy, a láng, a szenvedély vezessen, s kötődésed soha meg ne rettenjen. Ha kell,