Állatmentés

Nem hős az, ki megment egy életet,
csak érzi szívében az értéket.
Nem dicsőségért nyúl a bajbajutott után,
csak ember marad a baj fokán.

Egy állat élete nem kisebb, mint tiéd,
s ha mented, újraélted az élet hitét.
Hogy nincs nagyobb szó, mint élni,
s mindig mindenhol emberré lenni.

Ne várd, hogy más mentse, kit te is menthetnél,
a jóság nem késhet, ha élet múlhat el.
Egyetlen perc, s eldől – ki vagy te, ember,
ki segít, vagy aki csendben hátralépne.

Ha szenvedő szemet látsz, s nem nyúlsz utána,
ne hidd, hogy ártatlan maradsz utána.
Mert minden elmulasztott mentés, s elfordulás,
egy újabb repedés a világ falán.

Ne mondd, hogy „nem rajtam múlik ez”,
mert minden élet a te tükröd is lesz.
Egy szívverés, egy tekintet – tanúság,
hogy rajtad áll, lesz-e még világ.

Mert eljön majd a nap, mikor rád néz a múlt,
és kérdi – hol voltál, mikor minden elborult?
S ha nem tudsz felelni, nem hős leszel,
hanem az, ki hagyta, hogy kihűljön az ember.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Az öngyilkos

Nem meghalni kíván, csak élni másként, de zárva minden út, s az ég határként. A terhek súlya roskaszt, összetör, a szív kiált, de hangja nem gyönyör. Még nem a halált

Hit, kétely, fanatizmus

A hit, ha él, mint láng lobog, s nem fojtja el, mit szív dobog. De hogyha kővé dermed el, börtönné válik hirtelen. Mert hinni kell és kérdezni, nem félni, inkább

Az ámokfutás kora

Az ámokfutás bennünk él, mélyen, rejtve, képernyők fénye mossa szét az elmét benne. Léptünk gyorsul, s ha megállnánk, félünk tőle, a csendben meghallanánk, mi megy bennünk tönkre. A gyermek is

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!