Állatmentés

Nem hős az, ki megment egy életet,
csak érzi szívében az értéket.
Nem dicsőségért nyúl a bajbajutott után,
csak ember marad a baj fokán.

Egy állat élete nem kisebb, mint tiéd,
s ha mented, újraélted az élet hitét.
Hogy nincs nagyobb szó, mint élni,
s mindig mindenhol emberré lenni.

Ne várd, hogy más mentse, kit te is menthetnél,
a jóság nem késhet, ha élet múlhat el.
Egyetlen perc, s eldől – ki vagy te, ember,
ki segít, vagy aki csendben hátralépne.

Ha szenvedő szemet látsz, s nem nyúlsz utána,
ne hidd, hogy ártatlan maradsz utána.
Mert minden elmulasztott mentés, s elfordulás,
egy újabb repedés a világ falán.

Ne mondd, hogy „nem rajtam múlik ez”,
mert minden élet a te tükröd is lesz.
Egy szívverés, egy tekintet – tanúság,
hogy rajtad áll, lesz-e még világ.

Mert eljön majd a nap, mikor rád néz a múlt,
és kérdi – hol voltál, mikor minden elborult?
S ha nem tudsz felelni, nem hős leszel,
hanem az, ki hagyta, hogy kihűljön az ember.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Ilyenek vagyunk

Van, ki átgondolt értelemmel nézi a világot,s türelmes kérdésekkel kutatja az igazságot.Van, ki ködbe lép, a gyors válaszokra várvahiszi: más hangos szava a gondok orvoslása. Az egyik érti az idő

Miért kutyapicsázunk…?

A hangos gúny nem bizonyít bölcsességet,csak elfedi gyarló, akarnok képességeinket.Ki másokat nyom le, hogy magasabbra álljon,önmaga árnyékában botorkál vakvágányon. Nem kell mindig győzni, nem kell mindig vágni,néha elég csendben, másban

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!