Állatmentés

Nem hős az, ki megment egy életet,
csak érzi szívében az értéket.
Nem dicsőségért nyúl a bajbajutott után,
csak ember marad a baj fokán.

Egy állat élete nem kisebb, mint tiéd,
s ha mented, újraélted az élet hitét.
Hogy nincs nagyobb szó, mint élni,
s mindig mindenhol emberré lenni.

Ne várd, hogy más mentse, kit te is menthetnél,
a jóság nem késhet, ha élet múlhat el.
Egyetlen perc, s eldől – ki vagy te, ember,
ki segít, vagy aki csendben hátralépne.

Ha szenvedő szemet látsz, s nem nyúlsz utána,
ne hidd, hogy ártatlan maradsz utána.
Mert minden elmulasztott mentés, s elfordulás,
egy újabb repedés a világ falán.

Ne mondd, hogy „nem rajtam múlik ez”,
mert minden élet a te tükröd is lesz.
Egy szívverés, egy tekintet – tanúság,
hogy rajtad áll, lesz-e még világ.

Mert eljön majd a nap, mikor rád néz a múlt,
és kérdi – hol voltál, mikor minden elborult?
S ha nem tudsz felelni, nem hős leszel,
hanem az, ki hagyta, hogy kihűljön az ember.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

BAGOLY AZ ERDŐBEN

Az erdő mélyén halkul a táj,a bagoly is az alkonyra vár.A fák alatt a csend megül,s az árnyék is szépen elterül.  Olyan természetes a helye,mintha mindig is ott lenne.A fa

MILLIÓK MONDJÁK

Fiatal voltam, pénzem sose volt,a holnap mégis szép reményt hazudott.Zsebemben apró, fejemben virág,s hittem, rám is vár még a nagyvilág.  A csóróság volt hű kenyerem,s a büszkeség tartotta még a

HOLNAP

A tegnap végleg messze szállt,magával vitte önmagát.Hiába őriznéd, ami volt,a múlt kapuja már bezáródott. Hány szó maradt még odabent,mit kimondani nem mertünk?Hány ölelésre nem jutott idő,hány búcsú lett kimondatlanul késő?

LELKÜNK RAJTA

Két apró cica az út kövén,reszketve ül a hideg közepén.Valaki sorsukról lemondott,s könyörtelenül az utcára dobott. A járda kövén nincs puha fekhely,a szél sem kérdi, fáznak-e reggel.A város mellettük közönnyel

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!