A változás

Az idő sodor, a perc sosem marad,
a lét-folyam hullámzó árnyakat ad.
Szikla áll, de lassan porlad el,
s a törvény szól, változni mindig kell.

Változás, te örök, te törvény,
ki által él az ég, a föld, a bérc, a fény.
Ki szítja lángra minden új napunk,
s általad elvész, mi tegnap volt vagyon.

A szív dobog, de ritmusa kihal,
a test kifárad, s a lélek szállni akar.
A világ rendje törvényt hirdet itt,
állandó az, hogy semmi nem marad így.

Te vagy az, ki városokat dönt,
birodalmakra hozol pusztító ködöt.
De hamvaikból új népek támadnak,
s a régi porból új álmok fakadnak.

Változás, te vagy a végtelen,
kezdet s vég összeforrsz mindenben.
Te tartod egyben mind, mi szétesik,
te vagy a rend, mi káoszból születik.

Drámánk tehát nem puszta veszteség,
a lét szinpadán mind szerep a vég.
S ha minden omlik, s nincsen menedék,
a változás az egyetlen öröklét.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Ami visszatart

Van benned álom, fénylőn lágy, de suttog egy hang, ne csináld! Nem más szól így, csak gondolat, mi benned él, s hatalmad ad. De lásd be, a gát csak képzelet,

A véletlen és a szabad akarat

Nincs véletlen, a rend öröktől fogva áll, az okság szövi egybe a létezés fonalát. Minden tettünk előzmény súlyát hordozza, s minden perc jövőt szül, törvényként hozva. Nincs szabad akarat –

A nemtudás bástyája

Itt e század, csupa fény, csupa zaj, Mindenki bölcs, csak ne kérdezd, mi a baj! Okos a telefon, a gazdája nem, De fotózni tud – már az is értelem! A

Ahol egyszer lomb voltál…

Ahol egyszer lomb voltál fent az égen, ne térj vissza gyökérnek a mélybe. Ha fényben jártál, ne vágyj újra árnyra, Ne add lelked át a múlt hatalmának. Mert lombként éltél,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!