A változás

Az idő sodor, a perc sosem marad,
a lét-folyam hullámzó árnyakat ad.
Szikla áll, de lassan porlad el,
s a törvény szól, változni mindig kell.

Változás, te örök, te törvény,
ki által él az ég, a föld, a bérc, a fény.
Ki szítja lángra minden új napunk,
s általad elvész, mi tegnap volt vagyon.

A szív dobog, de ritmusa kihal,
a test kifárad, s a lélek szállni akar.
A világ rendje törvényt hirdet itt,
állandó az, hogy semmi nem marad így.

Te vagy az, ki városokat dönt,
birodalmakra hozol pusztító ködöt.
De hamvaikból új népek támadnak,
s a régi porból új álmok fakadnak.

Változás, te vagy a végtelen,
kezdet s vég összeforrsz mindenben.
Te tartod egyben mind, mi szétesik,
te vagy a rend, mi káoszból születik.

Drámánk tehát nem puszta veszteség,
a lét szinpadán mind szerep a vég.
S ha minden omlik, s nincsen menedék,
a változás az egyetlen öröklét.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Állatmentés

Nem hős az, ki megment egy életet, csak érzi szívében az értéket. Nem dicsőségért nyúl a bajbajutott után, csak ember marad a baj fokán. Egy állat élete nem kisebb, mint

Hit és valóság

A hit csak fejünkben ragyog, és valljuk, úgy létezik a hit, hogy nem is látjuk. A valóság viszont nem kér hitet, se szót, csak türelmet, s még nyitottabb valót. A

Mazochista aki …

Az ember oly sok mindentől retteg, fél, de van, ki vágyott fájdalomból él. Ha rossz másnak, az neki jó, mert úgy kívánja, a szenvedést örömként lobbantja lángra. A fájdalomhoz vágya

Vessző és pont

A vessző folytatás, remény és vágy, ha van még mit mondani, nyitott az ágy. De pont kell, ha elfáradsz, ha vége a dalnak, hogy teret hagyj végül az új szavaknak.

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!