A Vackor

Vadkörte kerül ki a zord határra,
hol szél tanít megmaradni állva.
Nem ígér bőséget, sem könnyű sorsot,
csak annyit: élni kell itt és majd ott.

Vackor így nő fel a zord határ felett,
hol megmaradni már önmagában tett.
Szél vájja kérgét, fagy tanítja arra meg:
élni csak mélyre vert gyökerekkel lehet.

Ki ülteti, a földre bízza az időt,
nem kérdez semmit: vállalja a jövőt.
Nem önmagának hagy itt nyomokat,
generációjának szánja a mozdulatokat.

Több évszázadnyi hit áll az ültető alakban,
saját génjeinek súlya egyetlen akaratban.
A múlt keze benne, a jövő szeme rajta,
így lesz a fa a végtelen összetartás maga.

A Vackor nem tanít szóval összetartozást,
nem emel törvényt, sem útmutatást.
Csak áll, s ez az állás maga a jel,
hogy együttmaradáshoz ennyi kell.

Így áll a Vadkörte időkön keresztül,
összekötve múltat és jövendőt belül.
Gyökere hátra ér, lombja előre lát,
s az ültető céljában él tovább a megmaradás.

Méhes József
(Zümi bá’

Megosztás:

Kategória további versei

Karácsony

A konyhából fahéj illata száll, minden porcikán béke jár. A csend is beszél, suttog, mesél, a szív hallgatja, s a csoda újra él. A csomag nem számít, ha ki is

Fecske-emlék

Gyerekkorom tanyájának még érzem az illatát, istálló, fű, széna, abrak, éltető falatát. Lovak fújtatása, tehenek kérődző csendje, az idő kereke most visszaforgott bennem. Két tehén az egyik oldalon, két ló

Lelki társ ravatala

Nem a fizikai halál a legnagyobb veszteség, mert ott a csendben békét lel a vég, de szívünk mélyén súlyosabb a kín, ha a lelki társ életében már nem felel neked.

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!