A Tűztorony éneke

Régtől fogva áll a torony,
idők viharán át, mint hatalom.
Kő-bástyában múlt szava leng,
ősök hűsége a falakban zeng.

Harang szólt, ha láng közelt,
őrködve intett, tűz van – emberek.
Éjjel és nappal is fenn vigyáz,
tűztől véd, vigaszt ad és nem igáz.

Nem puszta kő, nem puszta jel,
bástya, mely örök fényt emel.
Sopron városát védi,
múltját meséli, jövőjét megéli.

És ha ma lépsz fel lépcsőin,
szemed a tájba veszhetik,
piac, tetők, dombok, hegyek,
s túl rajtuk az örök emlékezet.

Tűztorony áll, suttog, beszél,
időn és koron át mesél.
Őrzi a várost, álmokat, népet,
a hűség jelképét, az emberi szépet.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A sturcspirál

Az égen szállva hirtelen fordul a gép, a sturcspirál pokla hív, vesztő körökbe lép. A belső szárny már nem emel, csak újra átesik, a föld felé rohansz, ha a mozdulat

Élj úgy, mint a Télapó

Az Északi-sark csendje hív, hol hófödte tundra mesét ír. A Télapó ott él magányban, évente csak egyszer jár a világban. A Télapó nem fél a magánytól, nem némul el a

A pénz illatai

A pénz szagtalan csak annak, ki bírja, kinek énjét nem égeti hiánya. De aki nélkülözik, az érzi minden éjben, hogy a pénz szaga – maga az élet vére. A pénz

Füstöl a fű

Füst gomolyog, lassan száll az égbe, gondolat repül, szabadon, zenére. Meglazul az idő, a percek szétesnek, álmok születnek, mert a valóság részeg. Könnyű a test, mint hajó a vízen, a

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!