Nem ragyogni vágyik, hanem jelen lenni,
az idő ütőerét csendesen tapintani.
Mert a legtisztább lüktetés is úgy lobog,
mint imádság fölött a szikrázó csillagok.
Nem mozdul mégis mindenütt jár,
szívében kering megannyi világ.
A végtelensége nem távol, hanem közelség,
melyben eggyé oldódik kezdet és vég.
Ha rá tekintesz, ne Őt keresd,
hanem a csendedet, mely benned teljes.
Ő csak tükre a belső életednek,
hol a kimondatlan szavak is élnek.
Az ég nem fölötte, hanem benne dereng,
minden dobbanás egy új világot teremt.
Ő nem birtokol, nem hideg hatalom,
csak halk válasz neked egy néma hajnalon.
Ha egyszer Ő is porrá lesz végül,
fénye tovább él örök lendületből.
Mert nem a test az, ami megmarad,
hanem a másokban őrzött pillanat.
Cirkumpoláris csillag Ő ma is,
időn túli, csendes tanúja mindennek is,
mert aki önmagához mindvégig hű marad,
nem tűnik el, s a lelke soha el nem porlad.
Méhes József
(Zümi bá’)