A PÉLDAKÉP

Nem ragyogni vágyik, hanem jelen lenni,
az idő ütőerét csendesen tapintani.
Mert a legtisztább lüktetés is úgy lobog,
mint imádság fölött a szikrázó csillagok.

Nem mozdul mégis mindenütt jár,
szívében kering megannyi világ.
A végtelensége nem távol, hanem közelség,
melyben eggyé oldódik kezdet és vég.

Ha rá tekintesz, ne Őt keresd,
hanem a csendedet, mely benned teljes.
Ő csak tükre a belső életednek,
hol a kimondatlan szavak is élnek.

Az ég nem fölötte, hanem benne dereng,
minden dobbanás egy új világot teremt.
Ő nem birtokol, nem hideg hatalom,
csak halk válasz neked egy néma hajnalon.

Ha egyszer Ő is porrá lesz végül,
fénye tovább él örök lendületből.
Mert nem a test az, ami megmarad,
hanem a másokban őrzött pillanat.

Cirkumpoláris csillag Ő ma is,
időn túli, csendes tanúja mindennek is,
mert aki önmagához mindvégig hű marad,
nem tűnik el, s a lelke soha el nem porlad.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

BAGOLY AZ ERDŐBEN

Az erdő mélyén halkul a táj,a bagoly is az alkonyra vár.A fák alatt a csend megül,s az árnyék is szépen elterül.  Olyan természetes a helye,mintha mindig is ott lenne.A fa

MILLIÓK MONDJÁK

Fiatal voltam, pénzem sose volt,a holnap mégis szép reményt hazudott.Zsebemben apró, fejemben virág,s hittem, rám is vár még a nagyvilág.  A csóróság volt hű kenyerem,s a büszkeség tartotta még a

HOLNAP

A tegnap végleg messze szállt,magával vitte önmagát.Hiába őriznéd, ami volt,a múlt kapuja már bezáródott. Hány szó maradt még odabent,mit kimondani nem mertünk?Hány ölelésre nem jutott idő,hány búcsú lett kimondatlanul késő?

LELKÜNK RAJTA

Két apró cica az út kövén,reszketve ül a hideg közepén.Valaki sorsukról lemondott,s könyörtelenül az utcára dobott. A járda kövén nincs puha fekhely,a szél sem kérdi, fáznak-e reggel.A város mellettük közönnyel

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!