Nem kard, nem ágyú, nem tűz lobog,
a döntés az, mi embert jövőbe sodor.
A vas csak hallgat, a méreg pihen,
de a mérleg él, sorsunkban van jelen.
A mérlegben rejlik minden emberi sors,
a béke álma, s a pusztító rossz.
Ha jól tartják karjait, oltalom lehet,
ha nem – a föld vért iszik, sírokat nevel.
Tanuljunk hát a múlt nyomából,
a sírok szavából, a vér szagából.
S legyen a mérleg igaz kezekben,
hogy ember maradjon embernek.
Méhes József
(Zümi bá’)
A vélemény kincs, de kár, hogy gyakran silány, mint rossz parfüm büdös, mégis vidám. Az ember hordja, mutatja bőszülten, bután, s hiszi, hogy arany, pedig csak homály. Akár a segglyuk,
Ne az ábránd-tükörben nézd magad, azt nézd, mi még valóban megmaradt. A bőrödön térkép az idő keze, mert az élet meggyűr, s ez nem mese. Ne fésüld a múltat a
Kockázat szélén jár az ész, ha célra tör a rend, hol döntés, adat, ember él, ott változó a kimenet. Az út a biztos ismeret, de mégis szelheti vihar, a menedzsment
Az idő sodor, a perc sosem marad, a lét-folyam hullámzó árnyakat ad. Szikla áll, de lassan porlad el, s a törvény szól, változni mindig kell. Változás, te örök, te törvény,