A káposztalepke

Fehér szárny lebben a kerti csendben,
káposztalepke száll könnyed lendületben.
Zöld levelek közt harmatra talál,
hol szél és illat csendesen összezár.

Napfény kíséri lassú útján,
szárnya fehérlik a zöld levelek súlyán.
Nem kér sokat, csak csendet és fényt,
hogy betöltse nyári küldetését.

A nyár itt él a mozdulatában,
zöld levelek halk illatában.
A lepke tudja, mi elég,
egy levél, egy fény, egy kis ég.

Nap és árnyék váltják egymást,
s a lepke mindig követi a változást.
Nincs benne kérdés, nincs sietség,
csak a létezésbe vont egyszerűség.

Rövid az útja, mégis teljes,
minden perce kerek és csendes.
Nem akar többet, nem akar mást,
csak azt, amit a kert neki ád.

Káposztaszagú föld meleg ölelése,
nyárnak és kertnek közös beszéde.
Fehér szárny billeg, majd megáll,
mintha tudná, hol a mindenség-határ.

Most a nyár még mindent betakar.
de az ősz ígérete itt van hamar,
A káposztalepke nem tud róla?!,
csak él a fényben, gondtalan módra.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Magassági repülés

Fehér torony nő az égbe, szétárad, dagad, nőve, felfelé. Vörösnégyszögnél szárny rezzen, indulok, szemem a csúcsot kutatja, fényben tisztulok. Felhőalap sötétje hívogat, ott pezseg az élet, ott a vad áramlat.

A sturcspirál

Az égen szállva hirtelen fordul a gép, a sturcspirál pokla hív, vesztő körökbe lép. A belső szárny már nem emel, csak újra átesik, a föld felé rohansz, ha a mozdulat

Élj úgy, mint a Télapó

Az Északi-sark csendje hív, hol hófödte tundra mesét ír. A Télapó ott él magányban, évente csak egyszer jár a világban. A Télapó nem fél a magánytól, nem némul el a

A pénz illatai

A pénz szagtalan csak annak, ki bírja, kinek énjét nem égeti hiánya. De aki nélkülözik, az érzi minden éjben, hogy a pénz szaga – maga az élet vére. A pénz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!