A jó arcnak kell a hely

Nem szégyen, ha a haj lehull,
a fej határozott, változatlanul.
A fénylő koponya csupán jel,
a bölcsességnek kell a hely.

Aki mindig vállalja sorsát,
az nem rejtegeti homlokát.
Mosolyog, büszkén áll a fényben,
s tudja: haj nélkül is van érdem.

A kopaszság pecsét, erény,
az ész fénylik, mint napfény.
Nem szégyen az, csak új a kabát,
mely levetette a múlt baját.

Így hát barátom, ne keseregj,
ha tincseidből már kevesebb.
A jó arcnak kell a hely,
s a kopaszságban ez a jel.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

CSALÁDI MINTÁK

Már első sírásunk fölött ott áll a család,arcokból, tettekből épül körénk a világ.Nem tudjuk még, mi marad bennünk, mi múlik el,csak tanuljuk: ki ölel, és ki az, aki bántva terel.

ÚJRA MELEGÍTVE

Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,s van, kitől elválasztott az idő, jókor,Attól még nem volt hiábavaló a múlt,hogy egy darabig együtt vitt az út. Az emlék nem lánc, ha

VILLÁMOK KÖZÖTT

Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki

SEBNYALOGATÁS

Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!