A jó arcnak kell a hely

Nem szégyen, ha a haj lehull,
a fej határozott, változatlanul.
A fénylő koponya csupán jel,
a bölcsességnek kell a hely.

Aki mindig vállalja sorsát,
az nem rejtegeti homlokát.
Mosolyog, büszkén áll a fényben,
s tudja: haj nélkül is van érdem.

A kopaszság pecsét, erény,
az ész fénylik, mint napfény.
Nem szégyen az, csak új a kabát,
mely levetette a múlt baját.

Így hát barátom, ne keseregj,
ha tincseidből már kevesebb.
A jó arcnak kell a hely,
s a kopaszságban ez a jel.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A nosztalgia

A nosztalgia selymes, langyos öncsalás,emlékekből font érzelmi maszturbálás.Tegnap még szidtuk a létet dührohamokban,ma „boldog idők” laknak ugyanazon romokban. Közös nosztalgia: társas önkielégítés,kollektív sóhajokkal végzett múltsimítás, merítés.A szégyenből tanulság lesz, a

Ilyen (is) az élet

A gyermek tiszta lelke még csodákban hinni mer,Míg rá nem omlik lassan a könyörtelen rendszer,S megtanulja, hogy e föld sokszor farkast nevel,Ki gyenge társát mosolyogva nyeli el. A pénz hideg

Harka

Itt a Harka méltóság nevét őrzi a régi igazság,ki a törzsszövetségben volt, mint ítélő magasság.Időbe vésve maradt itt, mint halványodó emlék,a köré nőtt egy falu s az erdős, szelíd vidék.

A csend súlya

Nem attól nagy az ember igazán,ha hangja átzúg mindenki akaratán.Van csend, amely többet mond mindenkinek,mint száz kimondott, üres üzenet. A folyó sem siet a tengerig,mégis minden útja oda visz.A türelemnek

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!