A hóról – másként

A hó szépsége nem öncélú varázs,
funkció és költészet egybeforrt társ.
Haszon és harmónia kéz a kézben,
ritka ajándék ez az emberi létben.

Alatta pihen a mag és a leendő kalász,
nem éri gyökerét a zord fagyás.
Fehér csend őrzi a rejtett magot,
melyben a jövő életet álmodott.

Ha olvad, nem vész el, csak átalakul,
vízzé lesz, mely a földbe mélyen vonul.
A tavasz zöldet ebből fakaszt,
s reményt teremt minden rög alatt.

Gyermekkacaj csillan a dombokon,
szánkó suhan le a fehér utakon.
De a játék mögött ott lapul
a rend, mellyel életet oltalmazunk.

A város szemében csak akadály,
csúszós az út, késik a járat már.
Pedig a panasz fátylán túl
életmentő hó bújik meg, mint zengő húr.

Ma inkább kép lett, gyors pillanat,
mit képernyőn őriz a gyakorlat.
A látvány marad, a lényeg fojtogat,
a hóból dísz lett, nem építő gondolat.

Pedig a hó nem múltba fagyott jel,
hanem intés, mely ma is felel.
Ha végleg eltűnik a tájról,
hiánya beszél majd a kibaszott világról.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Füstöl a fű

Füst gomolyog, lassan száll az égbe, gondolat repül, szabadon, zenére. Meglazul az idő, a percek szétesnek, álmok születnek, mert a valóság részeg. Könnyű a test, mint hajó a vízen, a

Néha jó hülyének lenni

Ha rám tekintesz, könnyen elhiszed, hogy gondolatból nálam kevés született. De mögöttem ott lapul az irónia, egy bohóc lelke, halk tragikomédia. Az első benyomás, „ez tuti hülye”, az arcát nézve

Irigység

Az irigység nem szégyen, hanem erő, benned lüktet, mint rejtett dobverő. Kicsit mar, de felébreszt – hajt, és lehetsz az, kit holnap a többiek szidnak majd. A munkahely klasszikus helyszín,

Szilva dilemma

Amíg a fán ring, nagy terve támad, hogy lesz belőle tűz és szenvedély, de jön a fazék, s a lábos is bezárhat, s marad a sorsa, édes semmiség. A lekvár

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!