A halhatatlan szépség

A szépség az emberben törékeny vendég,
a művészetben már halhatatlan emlék.
S míg a test lassan porrá lesz, semmivé,
a szépség a művekben örökre él.

Ott van a vászon, az ének, a szó,
hol minden, mi szép, örökkévaló.
Az ecset megőrzi a mosoly sugarát,
s a dallamot tovább ringatja a világ.

A költő, az író, ha szívét papírra leírja,
a mulandó szépséget örökre megírja.
A festő szemében nem hervad a szín,
művében a lélek örökké ott virít.

Az idő megérinti arcunk vonalát,
ráncokat rajzol, s elnyeli a bájt.
De szoborba vésett mozdulatok
úgy állnak, mint régen is ott ragyogott.

A dalban a hang soha nem öreg,
a versben a szó mindig újra dereng.
A képben a pillanat tisztán marad,
s míg élnek a szemek, lesz, ki akar.

Így válik a szépség eszmévé, örökké,
nem a testben, de lélekben, műben él.
Az ember elmúlik, de amit alkotott,
átlépi az időt, s túléli a holnapot.

Így lesz az ember több, mint puszta test,
így emeli újra, kit egykor eltemetett.
A szépség nem múlik, művében fennmarad,
az emlékezet maradandón életben tartja majd.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A fal és a létra

Mi vagyunk a Fal: múltunk torlasza, problémáink őre, szokásaink rabja. De mi vagyunk a Létra is, bennünk, az erő, mely áthidal, megold, s megérkezünk. Méhes József (Zümi bá’)

Ne múlj el úgy …!

Ne múlj el úgy, hogy nem is voltál! Ne légy csak árny, ki nyomtalanul száll. Legyen szavad, mi fényt teremt még, legyél szívekben örök élő emlék. Nem csak nagy tettekben

Kézfogások

Kiegyensúlyozott kézfogás Határozott kéz, de nem szorít,mint aki tudja, meddig tart a hit.Nem ural, nem von vissza semmit,csak jelen van, s önmagát jelenti. Erő és béke egyensúlya él,nem sürget, nem

Utak és Hídjaink

Az élet nem tanít soha hangosan,inkább ismétel, jól-rosszul újra meg újra.Utak, hidak sora áll mindig eléd,de végül értsd meg: ki, mit ígér. Korán tanuld meg, mit jelent megállni,mikor a csend

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!