A bor

A bor a föld és ember kézfogása,
napfény csorog benne halk ragyogásba.
Szőlősorok, pincék és tenyerek titka;
mit évszázadok végtelen küzdelme lakja.

Nap csókolta fürtök érnek hegytetőn,
mézízű harmat csillan levelükön.
Must fakad sűrű arany színekben,
nyár zsong tovább az ősz ígéretében.

Szüretkor dal fakad a hegy alatt,
az ember érzi: magára nem maradt.
Mustillat lengi be a tájat,
a munkából a természet áldása árad.

Száz nap tüze érlelte mézét,
száz éj suttogta csendes igéjét.
Bor ring most tisztán a pohár alján,
lélek hajol meg az este karján.

Lassítja bennünk az idő sodrát,
egy kortyban érezzük a világ-tágulást.
Egy kortyban érezzük a táguló teret,
s ünnep gyúl a hétköznap felett.

Ki nyár hevét keresi kortyain,
ki őszi csendet hordoz napjain.
Talán egy könnyű fehérben találja,
vagy mélyvörös árnyát hosszan csodálja.

Alkony csordul csöndes pince mély ölén,
szunnyadó hordók álmodnak rejtekén.
Bíbor csepp csillan kristálypohár alján,
illat leng lágyan esték bársonyán.

Ha mécses lobban a pince falán,
árny fut végig a dongák során.
Korty csillan bennük, mint tiszta szó,
lelkünkben béke ver, halkan dobogó.

Egy asztal mellett, esti félhomály,
két pohár cseng, s a csönd már tovaszáll.
A szó kilép a hallgatás falán,
s történetté nő egy óhaj nyomán.

Oldja a nyelv szoros csomóit,
szemekbe néz, s feloldja gondjait.
Mint kulcs, mely rég zárt ajtót tár fel,
s közelebb húz embert emberhez.

De minden fény mögött megbúj az árny,
ha kéz mértéktelenül emel pohárt.
Az áldás könnyen önmagába fordul,
s ami emelne, súlyként ránk borul.

S ha kiürül az utolsó pohár,
csend marad, de bennünk még kiált.
Bor énekel bennünk halkan tovább,
s béke simul ránk, mint puha kabát.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Beágyazott visszajelzések
Az összes hozzászólás megtekintése

Megosztás:

Kategória további versei

Azt gondolom, hogy Te azt gondolod

Azt hisszük, látjuk már a másik gondolatát,mintha titkos könyvét lapoznánk át egy éjszakán.Nem kérdezünk – ítélünk, hangtalan, keményen,sorsokat döntünk el egyetlen gondolt sejtéssel. Az ember nem attól fél, amit hall,hanem

Ringispil

A madár csőrén vibrál a nyár,szemében pirkad aranyló sugár,a fű alatt hangyák útja kanyarog,csendjükben ős, földízű titok zsong. Apró hangyák rohannak riadt sorban,rettegő élet remeg lent a porban.Parányi sors veszlik

A szürke alak

Irodák mélyén, zárt ajtók mögött,tolla alatt mátrix-rend szövődött.Más neve állt az írott sorok felett,de ő készítette mindig az eredetet. Nem harsány lény, nem fényes alak,csak rendbe mártott, tiszta akarat.Mint mély

A kétkedés határa

Kérdések nyithatnak kaput a tiszta tényre,az értelem útján halad a lélek mélyre.Ha azonban minden szó titkot sejtet,a tények elvesznek, s „bármi” megtörténhet. A tudás útján a kétely is vezeti léptünk,nem

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x