Sopron város oldalában,
pince bújik mély homályban,
Boszi borozó, jó tanyája,
boros kedvnek szép hazája.
Vörösborok vére csordul,
pohár alján fénybe fordul,
ki baráttal ül az asztalnál,
annak szava messze száll.
Nem uraknak, nem nagy rangnak,
ajtót tár a vándor-arcnak,
befogadja, ki betéved,
szívet ad, ha szívet kérnek.
Van, ki itt csak álmot lel,
poharától csendben el,
szunnyadása béke-óra,
bor az álom szép szólója.
Egyszerű kis búfelejtő,
szívnek jó hely, főszereplő,
Boszi borozó, hű barát,
ide az tér be, ki haza vágy.
Méhes József
(Zümi bá’)